Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 2. szám - Makkai László: A magyarországi román társadalomfejlődés
154 Dr- Makkai László román hegyifalvak sajátos települési rendszere és háztípusa csak részben magyarázható a földrajzi körülményekkel, mert kétségkívül a ma már kihalóban levő pásztorélet településtörténeti emlékeit is kell látnunK benne^. A balkáni és magyarországi román pásztorkultúra kapcsolatainak bensőségét még a fentieknél is meggyőzőbben bizonyítja a románok „nemzeti" adóneme, a juhötvened. A szerb királyoknak négy oklevelében is részletezve van ez az „oláh jog" (zakón vlachom) értelmében fizetendő adó, mely lényegében 100 juh után 2 juh és 2 bárány, vagy 50 juh után egy bárányos és egy meddő juh adásából álP. Amint a banjai kolostor adománylevelében a király kifejezetten megmondja, hogy a románok, más adózóktól eltérően, néma nagy, hanem a kis tizedet (azaz az ötvenedet) fizetik®, éppen olyan határozottan kimondja nálunk pl, a váradi káptalan 1374-ből származó jogszabálykönyve, hogy a románok „differunt omnino ab Hun- garis in dandis collectis“,^ Az ötvenedet, melyet nálunk „quinqua- gesima“-nak, a Balkánon pedig „travnina“-nak (azaz fűpénznek)® neveztek, a szerbiai és horvátországi oklevelekkel teljesen egybe- hangzólag állapítja meg nemcsak egy 1446-ból származó oklevelünk (de quinquaginta verő ovibus unam ovem cum unó agnello solvere deberent)®, hanem a tordai országgyűlésen kelt 1548: VIII, te. is, mely az ötvened szedését először szabályozta országosan. Ennek érteimében 50 juh után 1 bárányos és egy egyéves juh, 100 után 2 bárányos és egy egyéves juh fizetendő^, Magyarországon már korán (első adat 1331-ből)® szokásba jött az ötvenednek pénzben való megváltása, sőt egyes (egyházi) birtokokon ötvened helyett a juhok tizedét szedték,® Ez azonban nem változtat azon, hogy a szerbiai travnina és a magyarországi quinquagesima egy és ugyanazon adónem s eredeti formájukban hajszálpontosan megegyeznek. Magyar területen már 1256-ban úgy szerepel, mint a románok egyetemes adója^®, bár „quinquagesima" néven először csak 1293-ban fordul elő^^. Az már csak a párhuzam teljességének szempontjából fontos, hogy 1 La Transsylvanie, Bukarest, 1938. 712. és 747. lapok. A tényekből levont következtetések az idézett műben azonban tévesek. 2 Kadlec i. m. 136—137. 1.. Dragomir: Vlahii din Serbia, 285 — 291. 1. 3 Kadlec i. m. 136. 1., Dragomir, Vlahii din Serbia 285. 1. 4 FM. 256. 1. ® FM. 40. 1. Dragomir : Vlahii din Serbia, 296. I., Vlahii ^i Morlacii, 68. 1. *> Oklevéltár a Bánffy család történetéhez, I. Bp. 1908. 653, 1. Horvátországban : .,na leto travarinu od .sto ovac po dvi“. Dragomir : Vlahii §i Morlacii, 68.1. 7 Monümenta Comitialia Regni Transylvaniae, I. Bp, 1875. 238—241. 1. Bár az adatok meglepően összevágnak, az Ötvenedről monográfiát írt A. Dobosi (Dn- tul oilor. Academia Romána, Studii §i Cercetári XXVIII., Bukarest, 1937. 5. 1.) azt állítja, hogy az ötvened balkáni eredete bizonytalan, mert Szerbiában és máshol a Balkánon csak szórványosan fordul elő, míg Magyarországon általános, ahol csak románok laknak Ezzel szemben láttuk, hogy az ötvened a Balkánon nemcsak, hogy nem szórványos, hanem egyenesen gyakori és szabályosan megfelel a magyar ötvenednek. 8 FM. 70—71. 1. » FM. 256.1. *0 „Regalis proventus ex parte Siculorum et Okeorum in pecudilus, pecori- bus et animalibus quibuslibet“, FM, 25. 1. 11 FM. 40. 1.
