Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 2. szám - Makkai László: A magyarországi román társadalomfejlődés
A masyarorszáai román társadalomfejlődési 155 a szerbiai és magyarországi románok mellékadói is azonosak (tejter- termékek, báránybőrök és gyapjuszőttesféleségek, lovak stb )*. Amennyire a román társadalom legrégibb formáit ismerjük, társadalmi tekintetben sincs különbség a balkáni és a magyarországi románság közt, értve ezalatt természetesen azt a társadalmi rendszert, melyet a bevándorló románság magával hozott Magyarországra, Ennek a kérdésszövevénynek vizsgálatánál mindenekelőtt arra kell figyelemmel lennünk, hogy a románok, mikor mind a Balkánon, mind Magyarországon a történeti forrásokban megjelennek, nemcsak államjogi, hanem magánjogi függésben vannak az uralkodóktól, akik itt is, ott is quasi földesuraik a tulajdonukat képező hegyekben pásztor- kodó románoknak. A társadalmi élet alakitó erői tehát nemcsak a belülről induló fejlődés irányában hatnak, hanem számolnunk kell az uralkodói hatalommal és szándékkal is, mint alakító erővel. Nem állanak adatok rendelkezésünkre, melyek birtokában akár a népvándorláskori, akár a szerb vagy bulgár államalakulást közvetlenül megelőző korbeli román társadalmat rekonstruálhatnék. Egyedüli támaszpontunk az az analógia, melyet az ősi nomád állapotban élő balkáni románság és a vele foglalkozás és valószínűleg vérség tekintetében közeli rokon albánság társadalma kínál. Ennek alapján feltételezhetünk az ősrománságnál is bizonyos vérségi kötelékek által összetartott nagy-családi, esetleg nemzetségi szervezetet, melyen belül a pásztornépeknél gyakori vagyonközösségnek is kifejlődhettek bizonyos formái. Ezt a feltevést történeti adataink közül az látszik alátámasztani, hogy mind a balkáni, mind a magyarországi román pásztorközösségek, illetőleg szállások a mindenkori vezető nevét viselik (Szerbiában pl, Vlasi Ratisievdt Lepcinovd, Tudoricevd, Ko- stadinovd, Goilovd ^ vagy katun Sisatovdt Proilovd, Ursulovd, Voj- sild ® stb. Magyarországon Pribifiamiklósfalva, Supafalva, Nekcsefalva, Jánoskenézfalva, Kecsafalva, Fileskenézfalva ^ stb,, vagy végül Havaselvén Jiganedh Támá^eni, Pa^caní, Onidanii, Críste^ti, Bora$ti ^ stb.), mely esetekben oklevelesen ismerjük azt az akkor élő személyt, akiről a falu nevét kapta, tehát az illető fontosabb szerepet töltött be a nevével jelzett közösség életében, mint teszem egy alkalmilag, esetleg bizonyos időtartamra választott falusbíró, A szláv és román változatokban (pl, Vlasi Kostadinovci vagy Onicianii, Criste?ti) kifejezésre jutó szemlélet még nem topográfiai, azaz nem annyira a megtelepült területre s a névadónak ahhoz való birtokosi viszonyára, hanem inkább a népnek és a vezetőnek kapcsolatára vonatkozik, mintha azt mondaná, hogy „Kostadin népe“, „Onicá emberei" vagy „Cristeáék“, Röviden t ez a névadási mód azt sejteti, hogy a névadó családfői, nemzetségfői, esetleg törzsfői szerepet játszhatott. Ebben a nézetünkben megerősít az is, hogy a románság ezt a szemléletet egyes falvakról, telepekről nagyobb területekre is átvitte, elég ha'itt utalunk Litva föld, Bogdania (Moldva régi neve) vagy Besszarábia esetére. 1 Kadlec i. m. 13G. 1., Dragomiri Vlahii din Serbia, 285, 1. FM. 70. és 256.1, ä Dragomir: Vlahii din Serbia, 286. 1. 3 U. o, 288 1. i FM, XIX. 1. 3 D. C. Árion; Cnejii (chinejii) románi, Bukarest, 1938. 26, 1,
