Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)

1940-1941 / 2. szám - Makkai László: A magyarországi román társadalomfejlődés

A magyarországi román társadalomfejlődés 153 1389-ben csak 4 bírt húsznál több jobbágycsaláddal, míg 8 tanyán egyenként tíznél kevesebb család élt^. A krassómegyei Vaja birtokon 1378-ban egyik kenézfaluban 5, a másikban szintén 5, a harmadik­ban 4, a negyedikben 8 jobbágy lakott,^ A XVL század elejéről is­merjük a felső Béga-völgy román falvainak népösszeirását, egyikben sem lakott 25 jobbágynál több, ellenben alig volt olyan, amelyikben 10-nél többet találtak volna a számlálók. 6 városkában és 122 fa­luban (a valóságban csak tanyák voltak) összesen 1642 jobbágyot Írtak össze®, Biharmegyében a XVI. század közepén mintegy 750 falu állott, ebből kereken 350 a magyar, 300 a román néptalajra esett Viszont 1552-ben az adórovók a magyar települési területen 10.237, a román települési területen 1644 jobbágyportát találtak^. Mi­vel az adatok hitelességéhez kétség nem férhet, a falvak és a jobb­ágyporták arányából világosan látjuk, hogy a síksági földmivelő ma­gyar telepek egyenként sokkal népesebbek voltak, mint a románok falunak alig nevezhető tanyái. Hasonló arányokkal találkozunk a Balkánon is. A már említett decani kolostor uradalmához 40 falu és 9 katun tartozott, a falvakban 2166 iparos és földmives szerb csa­lád, a katunokban 266 román pásztorcsalád lakott, tehát míg egy falura 54, addig egy katunra csak 29 család esett®. De nemcsak a csekély lélekszám különbözteti meg a pásztortanyát a falutól, ha­nem maga a települési rendszer és az épületek is. A román pász­torok kunyhóit a XIV. században Magyarországon inkább sátraknak, mint házaknak tekintették, „Wlachi scismatici, quorum nonnulli in pascuis et tentoriis habitant, animalia, quibus habundant, pascendo“ — olvassuk egy 1373-ban kelt pápai oklevélben a szörénymegyei románokról®. De sátraknak nevezik építményeiket Dalmáciában is t „figendo tentoria" azaz sátrat ütve szállnak meg román pásztorok Trau határában. Sőt a katun szó maga is előfordul a Balkánon sátor jelentésben’. Ezeknek a pásztorkunyhóknak egyenes utódai a bal­káni cincárok (macedo-román nomádpásztorok) boglyaalaku kalibái, melyeket tízével-húszával vernek fel ideiglenes pásztorszállásaikon ma is®. Magyar területen a „katun" szó ismeretlen, helyette még a románok is a magyar eredetű „szállás" (sála?) elnevezést használják. „Descensus in alpibus", „locus estivalis" vagy „allodia seu stationes estivales pecorum vei hospicia vulgo zallas“ ® néven elég gyakran fordulnak elő román pásztorszállások középkori okleveleinkben s kétségtelenül még nagyobb számban találkoznánk velük, ha a ma­gyarországi román településnek első, kezdetleges szakasza le nem zárult volna már akkorra, mikor a részletesebb adatok jelentkezni kezdenek. Ne felejtsük el azt sem, hogy a hunyad- és biharmegyei 1 FM. 3G0-362. 1. 2 FM. 277-278. 1. 3 PK. 503 -505. l. ^ Jakó Zsigmond : Bihar megye a török pusztítás előtt, Bp. 1940. 187—189. lapok és Adattár. 3 Kadlec i. m. 149—150. 1. e FM. 247—248. 1. 7 Dragomir; Vlahii ?i Morlacii, 37. és 71.1. 8 Kadlec i, m. 125. 1. 9 FM. 171. és 286. 1., M. 630. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom