Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940 / 1. szám - Dr. Bíró József: Az erdélyi magyar műemlékpolitika
14 Í)r. Biró József tápolásának ügyét is< E problémakör sajátos feladatait szeretnők e rövidre fogott cikkben megvilágüani t úgy gondoljuk, hogy e szakkérdés sok oly mozzanatára mutathatunk rá, amely az ügy iránt érdeklődő müveit magyarok előtt is újságként hathat' Előbb azonban tömör visszapillantásban ismertetjük a romániai mag-yar műemlékek sorsát a lepergett idők folyamán; előbb a magyar, majd a román állami élet keretében, s csak ezután éiütk rá a gyakorlati teendők körvonalazására. A MŰEMLÉKEK VÉDELMÉNEK ÜGYE a XIX. század elején lépett az európai köztudatba. Jóval korábban ugyan, még a XVIII. században, Itáliában a császárok Rómájának emlékeivel, az antik művészet dicső monumentumaival való foglalkozás a művészeti fejlődést is befolyásolta ; az egyetemes érdeklődést azonban csak a hisztorizmus szellemtörténeti áramlata indította meg, amely a neoklasszicizmus elvirágzásakor a középkor alkotásaira terelte a figyelmet, s amelynek emlékei már Itálián kívül, az egész európai kulturterületen fennállottak. A magyar szellemi élet érdeklődése is a reformkorban, a negyvenes években fordult először a dicső mull emlékei felé. A századok vérzivatarai hihetetlen pusztítást végeztek a régi magyar művészet emlékei kőzett, s az általános közönynek és a tudatlanság barbarizmusának is, nap mint nap, nem egy becses emlék esett áldozatul. Mint annyi nagy s új magyar gondolatot, itt is Széchenyi Akadémiája vette először kezébe a műemlékek ügyét, amidőn 1847 február 22 én felhívást intézett minden, a nemzeti becsület érdekét szívén viselő magyarhoz, hogy szegjék ulját a régi emlékeket pusztító vandalizmusnak, vessék meg az alapját a magyarországi műemlékek lajstromozásának s ebben működjenek közre a tudós társaság szerveivel.^ Az Akadémia e felhívása csak a szatmári békéig (1711) épült emlékeket tartotta összeírandónak és megóvandónak ; ebben a barokkellenes állásfoglalásban a stílusnak még eleven közelsége játszott szerepet. A kitört forradalom és a szabadságharc természetesen háttérbe szorította a műemlékvédelem ügyét« bár Kossuth maga gondoskodott róla, hogy a sáncok ásásakor előkerült régészeti becsű tárgyak a Nemzeti Múzeumba szolgáltassanak be- A szabadságharc leverése után a magyarországi műemlékek ügyét az 1850. dec. 31-i rendelet értelmében a bécsi Centralkomissionra bízták; ezzel párhuzamosan azonban az Akadémia is megalakította 1850 ben az Archaeológiai Bizotlmányt, amely igyekezett lépést tartani a bécsi bizottság intézkedéseivel. A Centralkomission illetékessége Magyarországra vonatkozólag az 1860-i októberi diplomával megszűnt ugyan, de az Akadémiával még sokáig tárgyalták a gyakorlati intézkedések kérdését. A tudós társaság főleg kiadványaival [Archaeológiai Közlemények, 1 Ezeket, valamint az alant kővetkező adatokat Förster Gyula báró nagy tanulmányából vesszük x A műemlékek védelme a magyar kormány visszaállítása óta, 1867—1902. Magyarország műemlékei, I. köt. (Bp. 1905.) 3—59. 11.
