Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 2. szám
Visszapillantás 95 Két nagy metamorphozisa volt Erdély magyarságának. Az első Erdély önállóságának megszüntetésével következett be. Egykori iratokból, naplókból, feljegyzésekből láthatjuk, hogy az első metamor- phozis milyen gyors, szinte rohanó volt, egy félévszázad alatt megváltozott Erdély társadalmának képe nemcsak alkatában, hanem szellemében is. A XVIIL század vége felé az egykor egységes erdélyi társadalom a rendi tagozódás minden árnyalata szerint megoszlott, kialakult a főúri osztály, kialakult a nagybirtok s ezt a rohamos ütemet követve mosódott el a fejedelmi Erdély érintkezési és hogy modern szóval éljünk t magatartásbeli formája i a patriachalitás is. Nyugaton a XVIIL század vége és a XIX. század eleje a polgárság térfoglalásának ideje. Erdélyben erről szó sem lehet. Az egykor virágzó céhrendszer ebben az időben bomlik fel, a kézműiparosság jelentéktelenedik, a kereskedelem — a török visszahúzódásával — a kelet nyugati kereskedelemből kiesik s egyre vészit jelentőségéből, A polgárság csak jóval később, a XIX, század vége felé kezd kialakulni, de ez már nem a polgárság természetes fejlődésének az útja s az 1867 után megnyíló állami állásokat s a kapitálizmus beköszöntésével szaporodó kereskedelmi-hivatalnoki pályákat özönlik el s párhuzamosan nő a magyarságtól idegen, annak eszméit befogadni nemi tudó, főképp kereskedő és latáíner polgárság száma is. Az inkább nemzetiségi vidékeken felállított ipartelepek és bányák viszont az agrárválság által sújtott földmíves lakosság nagy tömegeit vonzzák magukhoz, A földmíves nép helyzete változatlan maradt, nemzetfenntartó szerepét és jelentőségét nem ismerték fel, egy-egy választás elsuhanó ideje alatt élhette ki csak politikai önérvényesítését. 1910-ben az erdélyi magyarság az összlakossághoz viszonyítva a következő tagozódást mutatta s míg az összlakosságnak csak 34’3°/o'át tette ki, addig a bányászatnál 41*2%, a véderőnél 48%, az iparban 52'55%, a nyugdíjas, tőkepénzes csoportban 55'6%, a közszolgálat és szabadfoglalkozásban 59'4%, a kereskedelem, hitelélet keretében 59,8%, a közlekedésnél 74'2%-kal, tehát jóval arányszámán felül volt képviselve, míg az őstermelők csoportjában arányszámán alul, csak 26%-kal szerepelt, A második Metamorphosis Transylvaniae ebben a félig kialakult állapotban találta a magyarságot. Célzatosság nélkül alig leheti a második eltörli és megszünteti mindazt, amit az első megteremtett- Az első metamorphosis révén kialakult a főúri osztály, grófi és bárói címeket adományozott, a második eltörölte ezeket. Az első folya- mányaképpen kialakult és megszilárdult a nagybirtok, a második első do’ga kisajátítani azokat. A középosztály állami hivatalokba tódult, az új államhatalom szélnek engedte őket. Munkavédelmi törvény- tervezetek, ügyvédi és másfoglalkozású ú, n. „arányosítási“ mozgalmak végzik be a sort. Mi maradt meg s mi maradhat meg? Egyoldalon a földmíves- osztály kezén lévő föld, a fojtogatás dacára ellenálló kisipar s az ipari munkásság, másoldalon a megmaradt birtokosoknak, szabad- foglalkozásúaknak és a kisebbségi szervezetekben elhelyezkedettek-
