Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 2. szám
96 Visszapillantás nek vékony rétege. Kisebbségi sorsban nem fejlődhetik ki olyan mérvű osztálytagozódás, mint önálló állami létben és az eddigi elválasztó falakat gyorsan mossa, mállasztja az idő". d) A Magyar Szövetség, mint erkölcsi principiam „A. SORSVÁLTOZÁS — ismételjük — az elé az új feladat elé állította a magyarságot, hogy mindazokat a szükségleteket, amelyeket addig az állam elégített ki, társadalmi úton pótolja. Most meg kell állapítanunk s melyek ezek a szükségletek. Két nagy összefogó csoportra oszthatók > az értét<védelemre és az érdekvédelemre. Az értékvédelem általános, minden emberi társadalomban központi jelentőségű tevékenység, célja a testből és lélekből álló ember testi és lelki létezésének minél teljesebb és tökéletesebb szolgálata. De mivel a testi élet elsősorban gazdasági, illetve jóléti követelményekkel lép fel, a lélek viszont kultúralkotásokra hivatott, természetes, hogy az érdekvédelmi kör, mely a jólét és a kultúra terjesztésére és védelmére szolgál, semmivel sem kisebb jelentőségű, mint az értékvédelem. Egymást feltételező, egymással szorosan kapcsolt, kettős nemzeti tevékenység ez s a test és a lélek védelme a test és a lélek művelése segítségével. Érték\éáé[eva az első, magába foglalván az erkölcs és az egészség védelmét, mert az ember alapvető, alkotó értékeit oltalmazza j viszont érdekvédelem a második, magába ölelvén a gazdasági, közművelődési és politikai tevékenységet, mert itt egy idegen nép éidekkörével állunk szemben, az önsegély megnyilatkozásai tehát e körbe tartoznak. Egy magára utalt népszervezet, mely nélkülözi az állam jótékony segítségét, s mely akadályozva van nemzeti léte természetes kifejtésében, négyes tevékenységre utalt s 1. Lélekvédelem, azaz erkölcsvédelem, 2. testvédelem, azaz egészségügy, 3. a jólét biztosítása, azaz gazdaságvédelem, 4. a kultúra ápolása, azaz műveltségvédelem. Ezt a négyes tevékenységet őrzi és biztosítja a politikai tevékenység. Szervesen kapcsolt működési irányok ezek. A létfenntartás nemcsak gazdasági, nemcsak művelődési, nemcsak élettani és nemcsak erkölcsi követelményekkel rendelkezik — egymástól függetlenül, aszerint, hogy honnan szemléljük a nemzettestet, — hanem totális követelményeKkel állunk szemben, amelyek keretében az egyes tevékenységi ágak nem öncélúak, hanem csak részletek. Sőt anarchiát teremt, ha ezek a tevékenységek külön-külön indulnak meg, ha közöttük nem rendeződik az elgondolás, a terv és a kivitel. Ezeknek a tevékenységeknek, melyek a társadalomnak, ennek a nagy szervezetnek igényeit elégítik ki, épp úgy észrevétlenül együtt kell működniük, mint ahogy az emberi szervezet különböző szerveinek működése nem választható el egymástól.
