Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/1. szám - Magyar népközösség - Vita Sándor: Gazdaságpolitikánk lehetőségei
Gazdasá^poliiihánk lehetőségei 71 nagy jelentőségű magyar nagyiparnak gazdasági érdekeinkbe és szükségleteinkbe való fokozott bekapcsolódása válik szükségessé. Külön figyelmet érdemel háziiparunk fejlesztése, valamint mező- gazdasági iparunknak a szerény tőkeviszonyainkhoz mért kifej- 1 sztése. Mig a mezőgazdasági szaktestületnél inkább van szükség regionális tagozódásra, az ipari szaktestületnél a szakmák szerint (vas- és fémipar, ruházati ipar, szövő- és fonóipar, stb.) való tagozódás látszik célszerűbbnek Nehezebb feladat előtt állunk, ha kereskedelmünknek a magyar gazdaságpolitikába való beillesztésére gondolunk. Nem tartozik a gazdasági alosztály szorosabb feladatai közé a kereskedelmi érdekképviselet megteremtése — ez társadalmi és nem szorosabb értelemben vett gazdasági feladat, A gazdasági feladatokat azonban — megvalljuk — alig ismerjük, A kereskedelem nálunk jórészt egy, a magyarságtól fajilag idegen réteg kezében volt, a magyar faj benne elég gyéren s inkább a, kisebb városok és községek kereskedelmében van képviselve. Ügy látszik, mintha itt inkább bizonyos előitéletek kiirtása, társadalomnevelő munka lenne a teendő, de ezzel párhuzamosan fogyasztószövetkezeti hálózatunknak kiépítése, a kiskereskedők számára pedig a közös nagybani beszerzés megszervezése szorgalmazandó. Annál számosabb feladat vár a Népközösségre hiteléletünk megszervezése terén. Hitelszervezetünk már húsz évvel ezelőtt is súlyos szervi hibákben szenvedett. Nemzeti hivatást betöltő pénzintézeteink száma igen csekély volt (irigykedve emlegettük mindig a románok Albináját s a szászok Nagyszebeni Általános Takarékpénztárát), a Nemzeti Bank hitelpolitikája bankjainkkal szemben szűkmarkú, belső tőkeerőnk pedig igen gyenge volt. De felesleges ma itt hiteléletünk annyiszor feltárt hibáira rámutatni, hiszen a konverzió ezt a hiteléletet amúgyis szinte teljesen megsemmisítette, s társadalmunk ma jóformán hitel nélkül teng. Igaz, a gazdasági megrázkódtatások a légkört kissé megtisztították, világosabbá vált az a tudat hogy pénzintézeteinknek közhasznú társadalmi szervezetekké kell válniok s félreérthetetlenül magyar gazdasági célokat kell szolgálniok. Át kell építenünk tehát hitel- szövetkezeteinket az új szempontoknak megfelelően s a hitelelosztás egységes irányítás mellett úgy szabályozandó, hogy a rendelkezésre álló tőkék megfelelő térre — elsősorban életerős magyar vidékek vérkeringésébe beágyazott kisebb központokba — legyenek irányítva, A Népközösség pénzügyi szaktestülete lesz hivatva kiegyenlíteni a csoport-érdekek, bankérdekek és a nemzeti érdekek közt mutatkozó ellentéteket s összehangolni a hiteléletet az egyes termelési ágak és tényezők között, A nagyobb bankok mellett — amelyeknek feladata elsősorban a vidéki intézetek, valamint a nagyipar és kereskedelem alimentálása lehet — a kisemberek hitelellátása (hitelszövetkezetek, kisipari és munkástakarékpénztárak útján), valamint a kistőkék megóvása és gyarapítása vár megoldásra.
