Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/1. szám - Magyar népközösség - Vita Sándor: Gazdaságpolitikánk lehetőségei
72 Vif a Sándor: Gazdaságpoliti1<ánk leheföségei A GAZDASÁGI ÉLET nem tűri meg a részérdekek szerint való tagozódást. Termelés, fogyasztás, közvetítés, hitel szorosan kapcsolódnak egymásba. Kétségtelen, hogy mezőgazdaságunknak, iparunknak megvannak a maga külön megoldandó feladatai és érdekei. De ugyanakkor az egyes vidékek, a gazdaságilag egységes területek szerint is külön feladatok és érdekek jelentkeznek. A magyarság gazdaságpolitikáját felelősen irányító szervezet nem hagyhatja ezeket a szempontokat sem figyelmen kívül és a termelési ágak szerint való tagozódáson túl meg kell találnia a regionális tagozódás lehetőségeit is. Arra gondolunk, hogy az azonos életfeltételekkel rendelkező vidékek — esetleg megyék — a gazdálkodási módok, a forgalom, stb. figyelembevételével a gazdasági alosztály irányítása mellett gazdasági körzeteket alakíthatnak, külön megyei vagy körzeti gazdasági tanáccsal*, mely a gazdasági fejlődés menetét a lehetőségek és szükségletek figyelembevételével irányítani igyekszik. Itt már nem lehet szó külön ipari, mező- gazdasági vagy pénzügyi érdekről, hanem a táj, a vidék megerősítése, életerejének a fokozása a feladat A tennivalók egész sora bontakozik ki előttünk. A megoldást célzó intézkedések rendkívüli felelősséget és hozzáértést kívánnak meg, kizárnak tehát minden, a pillanatnyi lelkesedéstől vezetett javaslatot, s ezek nem is igényelhetnek maguknak csal* A megyei gazdasági tanácsok a megye külSnhözö foglalkozási ágainak legkiválóbb gazdasági szakembereiből alakulnának s egyik legelső feladatuk lenne a gazdasági adatok és adottságok számbavétele, hogy ezek alapján a tennivalók megállapíthatók legyenek. Bár gazdasági statisztikánk adatai hiányosak, nagy körvonalakban mégis meg lehet belölilk állapítani a gazdasági helyzetet, valamint a fejlődés irányát. A megyék közti összehasonlítások arra is rámutatnak, hogy milyen különbségek vannak az erdélyi nemzetek gazdálkodási tevékenysége között. Igaz, az egyes vármegyék közt éghajlati és talaj minőségi szemponthói jelentős különbségek vannak s így az összehasonlítások sem lehetnek abszolút értékűek, azonban hasznos útbaigazításokat nyújtanak még is. Udvarhelymegyében például az 1910-i népszámlálás szerint a lakósság 91 750/o a, 1930-ban 93'42<>/o a élt falun. Az őstermelés tehát az uralkodó gazdasági ág. Milyen fejlődést mutat vájjon a mezőgazdaság 30 év alatt? 1906 ban a megye területének 24'92*>/o-a a szántó, 1936- ban 25 670/o. A búzánál bevetett terület kb. 160/o kal nőtt, a termésátlag azonban nem emelkedett: 1906—7—8 évek átlaga 1139 q hektáronként, 1935—36—37- ben 10 5 q. Az erdélyi átlagnak akkor is, most is alatta marad Jelentős visszaesést mutat a rozs veté.sterülete, noha termésátlaga (1906—7—8: 10‘25, 1936—37—38: 11'20) meghaladja az erdélyi termésátlagot. Meggondolkoztató jelenség. Az adatok azt mutatják, hogy az udvarhelymegyei gyengébb minőségű földek alkalmasabbak volnának rozstermelésre, mégis inkább a búzatermelést erőltetik, De hasznos tanulságokkal szolgálhatnak az állattenyésztés adatai is. A szarvasmarbaálloraány 1906- ban 59463 drb , 1935 ben 44 661 drb. Közel 25 százalékos csökkenés. Vajjen mekkora része van ebben az általános elszegényedésnek, s mekkora annak, hogy inkább a gyorsabb fejlödésü. jobban hízó és bővebben tejelő fajtákat tenyésztik. 1935 ben a megréhen ÍOO km^ területre 1500, 1000 lélekre pedig 341 szarvasmarha (1906 ban még 478 !) esett. Az arány, a nagy csökkenés ellenére, nem kedvezőtlenebb, mint Erdély legtöbb más vidékén, az állatállomány csökkenése általános jelenség volt, A kisipar adatait nem ismerjük. A nagyipar helyzete azonban semmi fejlődést nem mutat Az ipari vállalatok száma 1913 tói 1934-ig 18 ról 29-re emelkedett,a felhasznált lóerő 1913-ban 1.109, 1934-ben 1131'5, a munkások száma pedig 698-ról 796 ra nőtt. Az elvándorló népesség megkötése szempontjából ez az emelkedes alig jön számba — Nem volna nehéz ilyenformán az egyes vidékek gazgasági adottságait és lehetőségeit megállapítani, hiszen ezt jórészt el is végezték, s ezek alapján megyénként a gazdasági feladatokat kijelölni és népszerűsíteni lehetne.
