Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/1. szám - Magyar népközösség - Vita Sándor: Gazdaságpolitikánk lehetőségei
66 Vífa Sándor lése nélkül eredményes munka nem képzelhető el. A társadalmi és közművelődési feladatok munkálása terén a Népközösségnek lényegesen könnyebb feladata lesz, mert az intézmények, amelyekkel a Népközösségnek összhangos kapcsolatba kell lépnie s amelyekkel társadalmi feladatait megoldhatja vagy általános érvényű művelődéspolitikánkat irányíthatja, csak kiegészülést, támaszt és irányítást kapnak a Népközösségtől, anélkül, hogy különálló szempontjaik, feladataik vagy épen érdekeik a népközösségi munkában korlátozva lennének. Ezek az intézmények jórészt már rendelkezésre is állanak, s a feladat inkább tevékenységük kiszélesítése és elmélyítése lehet. A gazdasági életben azonban a szervezetek kiépítése részben éppen a Népközösség tevékenységétől várható. Még egy nehézség ! a kisebbségi magyarság egyetemes nemzetgazdasági érdekeinek szolgálata s az egyéni és külön vállalati éjdek között igen gyakran ellentétek is keletkezhetnek, melyeknek okos egyeztetése a gazdasági élet irányítóinak tisztánlátását, elfogulatlanságát és tapintatát sokszor erősen igénybe veheti. Világnézeti különbözőségek ütközhetnek ki s a kérdés azon dőlhet el, ismerhet-e a gazdasági élet a maga külön törvényein kivül, melyek ma is a liberális-kapitalista szellemből fakadnak, más, társadalmi, erkölcsi és nemzeti feladatokat, s mennyire hajlandó az előbbit az utóbbiak kedvéért feláldozni. Röviden, mennyire magyar valamilyen gazdasági vállalkozás vagy szervezet, munkás, gazda, iparos vagy kereskedő. Kényes és nehéz kérdések, pedig Népközösségünk gazdasági munkájának sikere igen sok szempontból épen ezeknek tisztázásától függ. Hiszen a múltban is történtek kisérletek gazdasági életünk nemzeti érdekeknek megfelelő megszervezésére, irányítására, — a Magyar Párt közgazdasági szakosztályára vagy a Bankszindikátusra gondolunk, — azonban ezek a kisérletek, épen mert a létesített szervezetek mögött nem állt megfelelő fegyelmező erő, nem jártak igazi eredménnyel. A különálló érdekek erősebbek voltak az egyetemes, nemzeti érdekeknél. Erőteljes öntudatositásra van tehát szükség, régi hiányosságok pótlandók, s meg kell teremteni azt a fegyelmező erkölcsi erőt, mely egyeseket és gazdasági alakulatokat összhangzó tevékenységre terel és a nemzeti célok szolgálatába állít. Mielőtt gazdaságpolitikánk feladatairól beszélhetnénk, szükségesnek látszik tisztázni azt a kérdést, hogy a Népközösség gazdasági alosztályának egyben az egyes termelő rétegek érdekvédelmi szervévé is kell-e válnia, vagy feladatai kizárólag gazdaságpolitikaiak lehetnek. Nem tagadható, hogy amilyen fontos a szorosabb értelemben vett gazdasági funkciók — termelés, értékesítés, hitelellátás — megszervezése, éppen akkora jelentőségű a megfelelő érdekvédelmi szervek megteremtése is. A társadalom szociális funkcióit azonban nem zavarhatjuk össze annak gazdasági tényezőivel. A gazdasági élet nem ismer munkásságot, mezőgazdasági réteget vagy iparos osztályt, hanem legfeljebb mezőgazdasági vagy ipari termelést, fogyasztást, értékesítést, kereskedelmet, tőkét. Ezek azok a tényezők, amelyekkel számolnunk kell.
