Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/1. szám - Magyar népközösség - Vita Sándor: Gazdaságpolitikánk lehetőségei
64 VUa Sándor alapszábályukban, t. i. hogy minden kritikának a szervezkedés magindulásától számítva egy évig el kell hallgatnia,^ annyit joggal s remélem eredményesen kívánhatunk, hogy a meginduló társadalmi munka iránt eUogultságmentes jóindulattal viseltessék« ALBRECHT DEZSŐ GAZDASÁGPOLITIKÁNK LEHETŐSÉGEI AZ ELMÚLT ÉVEK során több ízben is foglalkoztunk az erdélyi magyarság egységes szempontoktól vizetett gazdaságpolitikájának kérdésével. Sürgettük a Gazdasági Tanács megalakitá' sát) mely éber figyelemmel őrködve gazdasági erőforrásainknak saját gazdasági céljainkra való felhasználása felett, megteremtené gazdasági intézményeink között az annyira óhajtott tervszerű együttműködést, felmérné gazdasági feladatainkat, s kialakitaná az adott lehetőségek közt, de mégis nagyobb távlatok érdekében a magyarság gazdasági programját. Az erkölcsi és műveltségi javak megtartása szoros összefüggésben van a gazdasági helyzettel, sikeres önvédelmi harc nem képzelhető el a gazdasági szükségletek szem előtt tartása nélkül. Minél jobban megalapozott egy nép gazdasági helyzete, rendszerint annál magasabban áll műveltségi színvonala is. Ha a gazdasági viszonyok egészséges képet mutatnak, erősebb a szellemi és erkölcsi hagyományokhoz való ragaszkodás és biztosabb, eredményesebb az ellenállás minden szorongattatással szemben. A gazdasági tevékenységet úgy kell tehát szemlélnünk, mint a nemzeti élet egyik lényeges részét, mely szerves kapcsolatban áll a nemzeti élet közművelődési, társadalmi és biológiai tevékenységével is. Be kell vallanunk azonban, hogy aggódva láttukközvéleményünk e kérdések fölött éveken keresztül értetlenül siklott át, nem ismerte fel a tennivalókat a maguk jelentőségében, nem akarta meglátni a gazdasági erőviszonyok és a politikai helyzet közötti összefüggéseket. Társadalmunkból hiányzott a közgazdasági érzék és tudás, — ezzel a bajjal hasztalan küzködtek már Széchenyi és Kossuth is, — a gazdasági élet erői és irányítói pedig többnyire idegenek voltak a magyarságtól. A túltengő állami gondoskodás rányomta bélyegét a magyar társadalomra, melynek élete nagy mértékben fejletlen és szervezetlen maradt. Természetes tehát, hogy kisebbségi életünk még hosszú évekig magán hordozta az állami gyámkodás és a politikai gondolkozás bélyegét és tehetetlenül, tanácstalanul állott azoknak a kérdéseknek megoldása előtt, amelyek eddigi életében nem jelentkeztek. Az új helyzetben a véde1 W. Schunn ; Die Nachbarschnffen der Deutschen in Runánien C6 I
