Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/1. szám - Tamási Áron: Készülődés húsvét ünnepére
Készülődés húsvét ünnepére amiért megvetés jár. Más eszközökkel azonban megvívja a harcot: az idegen élelmessége ellen ő lesz még élelmesebb, szorgalmát pedig a magáéval múlja lelíih Erről jut eszembe, hogy itt a mi falunkban is volt két zsidó család. Szép boltja volt az egyiknek, csengetés ajtóval; s a másik korcsomát tartott a falu-bázában. Most nincsenek meg. Gondolom, ezt megtudakolom Ágnestől; s ki is megyek rögtön a sütőházba. — Te Ágnes, mi lett a két zsidóval ? — kérdem. — Elmentek — mondja. — S azok mért ? — Kihervadtak a faluból. Röviden mind a kettőnek elmondja idevaló történetét. Nem voltak rossz emberek, sem Ábrahám, sem a másik. Kinek pénze nem volt, hitelbe is adtak annak. A boltos nagy családdal élt s a korcsmárosnak is volt egy leánya. De ezek a korcsmárosok sok ijedelmen mentek keresztül, mert amikor a legények tördösték az üvegeket s egymásnak bolondultak, akkor az öreg korcsmáros félelmében mindig reszketett s a leány sírt. Azután az emberek hazajöttek a háborúból s egyik-másik úgy kitudósodott, különösen a fogságbeliek, hogy kezdtek boltokat nyitogatni. Nagyobb zsidók lettek az igazi zsidóknál s így az utóbbiak hervadni kezdtek. Elsőbben Ábrahám mentei, mingyárt a béke-kitörésnél; a korcsmáros pedig csak egynéhány esztendeje, de az későn is jött ide. Most az italmérést Magyart Ferenc folytatja, az Ábrahám helyin pedig Jakab Lajosnak van nagy boltja ; s ezen a kettőn kívül Demény Gábor és Demény János is kereskedést nyitott, s ott van még a szövetkezet! Rámnéz Ágnes és nyomatékosan azt mondja : — Van kereskedelem ! Nem szóltam eddig egy szót sem, pedig nagyjából ismerem, amiket elmondott a húgom. Az új kereskedők közül Jakab Lajossal s Demény Jánossal egy osztályban is jártam az elemi iskolában ; Gábor egy esztendővel kisebb volt. Beszéd alatt azonban megfordult fejemben a gondolat, hogy vájjon nem nyitottam volna-e magam is boltot, ha véletlenül nem kerülök a gimnáziumba. Ügy hiszem, nem. De megkérdezem Ágnestől: — Ha nem adnak vala iskolára, talán most én is boltos volnék ? Ágnes nevet. — Maga nem ! — mondja. — S miért, te ? — Boltos csak abból lesz, aki a pénzt erősen szereti. Ebből nem háramlik dicséret reám, úgy mondja. S egyszerre különös indulat kél fel bennem is, mert hú'z esztendőn keresztül ezzel a lappangó és szemérmes váddal sokszor találkoztam. Apám volt az első, aki az ószövetség hangján bolygatta meg ezt e kérdést. Mingyárt érettségi után volt, egy tavaszvégi éjszakán. Ittason jött haza s én álomból ébredve hallgattam zord magyarázatát
