Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1939/4. szám - Metamorphosis Transylvaniae

Nagy Ödön; Györffy István

33á

szerepe volt a magyar néprajz kezdeteiben, sőt amely túlélvén önmagát, középosztályunk néprajzi és népi műveltségünk iránti érdeklődésének ma is döntő ismertetőjele, Ez a romantika népi műveltségünk és elsősorban is diszítő- művészetünk ázsiai rokonságát és eredetét vallotta. Könnyen tehette, mert a tudományos magyar néprajz megindulásakor még a saját népi műveltségünket sem ismertük eléggé, összehasonlító középeurópai néprajztudományról pedig még szó sem lehetett, A magyar néprajzi romantika nagymestere. Maszka József, a több évezredes ázsiai múlt ködébe vezette vissza díszítőművészetünk (szűcs- és szűrhímzések, fafaragás, kerámia) eredetét. Középosztályunk örömmel kapott ezen a nemzeti hiúságnak hízelgő rokonságon, mert parasztságismerete és népműveltségünkre vonatkozó tudása a múltban éppen olyan felületes és hamis volt, mint napjainkban, Nos, Györffy István kivégezte ezt a haszontalan és tudománytalan szemléletet A cifraszűr című ragyogó művében. Hatalmas hasonlító anyaggal bebizonyította, hogy a cifraszűr virágai alig 150 évesek. Nem volt ez akkor népszerű dolog, sőt bátorság kellett hozzá. A cifraszűr nem is a fővárosban, Karcagon a saját kiadásában jelent meg (mint legtöbb könyve) és gyönyörű képei kőnyomatosak akkor, amikor Huszkának és társainak, köztük Malonnyai Dezsőnek tudománytalan, noha természetesen gyönyörű díszítőanyaggal ellátott néprajzi meséskönyvei az állam és a tudományos testületek támogatásával, a legjobb nyomdákban, pazar kiállításban láttak napvilágot. Pedig ép A cifraszűr egy cseppet sem csökkenti a számbavett díszítmények magyar és művészi szépségét, csak éppen a tud >mányos igazságot állítja helyre s a felelőtlen képzelőerőt a valósághoz kényszeríti vissza,

1934-ben hívták meg a Pázmány Péter Tudományegyetem néprajzi tanszéke professzorának. Ekkor már rég szerkesztője az Ethno- graphia—Népélei c, ismert folyóiratnak s erre az időre esik tudományos eredményeinek összefog lalása is a Magyarság Néprajza több fejezetében. E műnek, mely egyszersmind az eddigi magyar néprajzi kutatásnak s a kiváló munkatársak (Bátky Zsigmond, Visky Károly, Szendrey Zsigmond stb.) kutatásainak is összegezése, egyik szerkesztője, O teremti meg azután az Egyetemi Néprajzi Intézetet, amelynek barátja, gr. Teleki Pál jóvoltából a központi egyetem épületében három szép terme van. Majd Teleki Pál rábízta a táj- és népkutató munka vezetését is,

így hát az ötvenéves Györffy István közvetlen nevelő szerepet kap s ebben ép oly nagy, mint aminő emberként s tudósként, Nemzetnevelö! Több évtizedes kutatói munkája során a jelenkori magyar parasztság műveltségét s ebben rejlő szellemiségét jobban ismerte, mint bárki, a divatos fiatal parasztságkutatók közül: és látta, hogy közművelődésünk, is* kolapolitikánk és egész nemzet- nevelésünk, a legkirívóbban pedig népnevelésünk, mennyire németes és gyökértelen, A magyar néprajz tudományos eredményeire támaszkodva nagyvonalú és az egész nemzeti életet átfogó nemzetnevelési munkatervet dolgoz ki, E munkaterv rendszerében a történeti műveltségen alapuló magyar magas műveltséget a népi műveltségre épí'ette, mint igazán magyar és szilárd művelődési alapra. Tervezetét Teleki Pál gróf az Imrédy-