Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/4. szám - Metamorphosis Transylvaniae
334 br. Jancsó Elemér kormányban viselt rövid közoktatásügyi minisztersége idején szinte szóról-szóra elmondta a képviselőházban, mint miniszteri programbeszédet. A tervezet könyvalakban is megjelent, s Erdélyben ez még pesti megjelenése elölt, a Hitel hasábjain látott napvilágot „ Az új magyar művelődés alapjai“ cimen. Most már az olvasó magyarok mind ismerték Györffy István nevét s méltán elmondhatjuk, hogy a nemzet halottjaként szállt a sirba. Remélni szeretnők, hogy hatása az Ő szellemi rokonai t Ady, Szabó Dezső, Móricz és Szekfű Gyula Írásain felnőtt új nemzedékben egészen addig megmarad, mig életének célja! az új népi-nemzeti művelődés minden vonatkozásában megvalósul. Sokadmagammal hiszem, hogy ez nem hiú önáltatás, Györffy István múlhatatlanul „Magister Hungáriáé“. A Hitel munkaközössége áldoz a nagy tanítómester emlékének és szerényen dolgozik műve megvalósításán. Nagy ódon •A hatvanéves Móricz zsigmond ÉS SZABÓ DEZSŐ Móricz Zsigmond és Szabó Dezső írói jubileuma nem afféle szokványos írói jubileum, mely alig több figyelmeztetőnél s az író él s tiszteletreméltó élethatárhoz érkezett, az ünneplés nem egyszerűen emlékezés, nem az élő író múltjának s egykori alkotásainak megidézése, a hatvan év mesgyéjét átlépő Móricz Zsigmond és Szabó Dezső művészete, írói és emberi szándéka ma is a cselekvő és megújuló magyarság életakaratának megnyilatkozása. Szabó Dezsőnek ma inkább, mint valaha, redivivusa van, Móricz Zsigmondot pedig éppen népszerűsége állította nemrégiben annak a folyóiratnak élére, amelyet hívei, a magyar- országi népies írók indítottak meg. Szellemük élő ereje ma is gondolatokat mozgat, serkentő hatásuk ma is cselekedetre ösztönöz, az újarcú magyarságnak ma is az élén haladnak, Aligha felejthetjük, hogy az utolsó húsz évben minden ifjúsági és nemzedéki megmozdulás éltető forrása éppen e két író szelleme j magyarságszem- léltelük mellett tesz bizonyságot a felvidéki Sarlósok mozgalma éppúgy, mint a Bartha Miklós-Társa- ság s az elmúlt években Németh László „minőségi magyarság“- gondolata, és nálunk Erdélyben is az Erdélyi Fiatalokon és a Hitelen át a Vásárhelyi Találkozóig mennyi terv, szándék és alkotás bizonyít szüntelen hatásuk élő volta mellett. Zrínyi, Berzsenyi, Kölcsey, a múlt nagy gondolkozóinak s költőinek kritikai magyarsága éled újra műveikben s ez sodró erővel ösztökélt a sorskérdések figyelésére s erősíti lankadást nem tűrően e zagyva korban is a magyarhoz illő magatartást. Az ünneplés jelentősége nem is az ünneplés, inkább a bizonyságtétel: magyarságszemléletében az író nem áll magányosan, szava nem a pusztába kiáltóé, hatása eleven, szelleme honra lelt a közszellem tágas birodalmában. Móricz Zsigmond a modern magyar irodalom legnagyobbjaival egy- időben indult s a „Hét krajcár“-t követően a „Sárarany“, a „Légy jó mindhalálig", a „Fáklya" és az „Erdély"-trilógia jelzi a meglett út