Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/4. szám - Eszmék és elvek - Bereczky Sándor: Táj- és népkutatás
330 Bereczhy Sándor módszerességet biztosítson a közös munka számára. Gunda Béla a szociográfus csoporttól egészen külön, önálló tárgyi néprajzi gyűjtést végzett. A MUNKA főbb általános vonásait összegezve, mindenekelőtt azokat a vonásokat kell említenünk, melyeket szerintünk nyereségnek kell tartanunk. Első és páratlan jelentősége a Táj és Népkutató 1939, évi nyári falumunkájának, hogy igyekezett összefogni a magyar fiatalság minden szakképzett vagy legalábbis használható elemét, fiatal falukutatóknak olyan csoportjait, amelyek eddig külön próbálkozásokba forgácsolták szét erejüket. A Széchenyi szövetség, a Szegedi Fiatalok, a kemsei csoport stb, apróbbnak minősíthető és legtöbbször helyi érdekű falukutatásai után, a Táj- és Népkutató Intézet az egybekapcsolódást, az erők sűrítését és célszerűbb rendszerbefoglalását és a magyar falukutatás egyetemesítését Játszott ígérui. Ugyanakkor azt is, hogy a figyelem ezután az országnak nemcsak egyes „reklám tájai“ felé fog irányulni, hanem tervszerű beosztással veszi rendre a magyar vidékek minden táját, A falukutatás külön nyereségének kell tartanunk azt a nyugati mintáktól elütő sajátos magyarnak szánt módszert, amely Györffy Istvánban megfoggant, amikor mind a négy tábor munkáját szabad és kötetlen keretek közé helyezte. Györffy professzornak meggyőződése volt) hogy a magyar falukutatás nem másolhatja egyetlen más nemzet módszerét sem, legkevésbbé a nyugati módszereket, hanem meg kell keresnie, milyen egészen sajátos módszer alkalmazható legjobb sikerrel falukutatásunkban. Hogy a négy tábor közül ezt a sajátos módszert egyik sem találta meg, — sőt alig is kereste, — annak nem Györffy professzor az oka. Ilyen módon lett a szabad módszer-keresésből legtöbb helyt módszertelenség, amire még visszatérünk. MERT NEM HALLGATHATJUK EL mármost a nyári munka tapasztalt hiányosságait semElső és legfeltűnőbb hiányosság volt, hogy bár a táj- és népkutató munka minden használható erőt összefogott, mégis nagyon sok szakkör volt gazdátlanul. Arra vall ez, hogy falukutatóink csak bizonyos kérdéskörök iránt érdeklődnek. Szükséges volna talán már az egyéni érdeklődés indulásait központilag figyelemmel kísérni s gondoskodni arról, hogy necsak divatos kérdésköröknek (pl. zenefolklornak vagy gazdasági szociográfiának) legyen szakképzettkutatója, hanem a falumunka minden legapróbb kérdéskörének is. Nem a részletkörök szempontjából, hanem a kutatómunka egy ségének és teljességének a szempontjából szükséges ez. Itt kell szólnunk most már a módszer-kérdés tapasztalt nagy hiányosságairól. Á magyar falumunka módszerét annak sajátos célja szabhatja meg, ez a cél pedig nem tisztán elméleti tudományos cél, mint nyugaton, hanem a nemzeti élet halál-kérdés megoldásának talán legdöntőbb alkotórésze. Nem lehet tehát a magyar falukutatás mereven tárgyszerű, ahol az egyes nép-
