Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/4. szám - Eszmék és elvek - Incze Lajos: „Földmíves- és munkásosztályunk”
326 Incze Lajos c) Politikai beilleszkedés terén a munkásság nagyobb szilárd' Ságot árult el. Míg a parasztság között, megfelelő íelvilágosultség hiányában, sorbontó törekvések is találtak néha jóhiszeiKŰ támogatókra, a munkásságot sem pénz, sem ital, sem fenyegetés, sem ígérgetés, fecsegés nem tudta előre elhatározott nézeteitől eltántorítani. d) Életszintjük és műveltségi értékük is ugyanilyen áthághatatlan különbséget mutat. De ne zavarjuk össze a kettőt. A munkásnak is, a népnek is rideg, sőt az előbbinek ellenszenves a polgár és a polgári fogalma- Mégis az anyagilag megalapozott munkás olyan szabályos nyárspolgár leszi mintha annak született volna. A munkás városi felfogású, városi lüktetésű és — bár csökkentett mértékben — városi műveltségű ember. Ruházata az egyetemes nyugateurópai divat után igazodik, „nemzeti sallangok" nélkül. A nép ezzel szemben, mint az ősi gondolkozás, egyszerű lélek, természetes észjárás és régi viselet letéteményese, eredeti kultúráját ösztönösen őrzi. Népi művészetünk művelője (és, sajnos, majdnem egyetlen megőrzője). A munkás inkább mozgalmi ember; neki az eszmei tartalom a legfontosabb, nincsenek nemzeti sajátságai, csak esetleges meghatározói. Egyetemes emberi törvényeket akar magára nézve kötelezőleg kimondani és hajlik a világpolgár tágabb, de bizonytalanabb élettere felé. 5. A fennebbi tényleges, tehát anyagi különbségek mellett olyan lelki és felfogásbeli eltérések is mutatkoznak, melyek elriasztják a kiegyenlítő szándékot. a) A metafizikai vi’ággal szembeni magatartás már világnézeti síkra tartozik. Míg a parasztság általában az istenhit és keresztény szellem megingathatatlan pilléreire támaszkodik, a munkásság törhetetlenül vallja a történelmi anyagelvűséget és mindent, amit ebből le lehet és le kell vonni Finom okfejtéssel kidolgozott nézeteit nem hajlandó keresztény szellemű, építő szándékú nemzeti szempontok szerint átjavUani- Ezek után nem azonos a fogalom, mely a két rétegnél a nagy szavak mögött meghúzódik, mint: jog. vallás, erkölcs, nemzeti céh emberiesség, haladás sth, b) Utoljára hagytuk a közösségi élet megnyilvánulásait. Ma — ügy látszik, hosszabb időre — a testületi állam eszméje (olasz), a tömegfelfogású nemzeti állam (német), az osztályuralmi rendszer (orosz) stb. a tömeget, a mennyiséget lökte politikai síkra az egyén, a kiművelt emberfők, személyiségek helyett Ügy látszik, mintha a díszlet mögötti rendezők alacsony rendű bosszújaként a tömeget, a sok kisembert az egyéniség, a nagyember ellen uszítanák. Vezéreik azt magvarázzák, hogy ma a tömeg minden (de ők nem hajlandók a tömegben nyomtalanul elvegyülni, feloldódni a szélesebb rétegekben). Teljes egyenlőségről beszélnek, miközben kis csoportok politikai fölényét akarják kiharcolni. Ilyen távlatok mellett figyelemre méltó, hogyan viselkedik a két réteg akkor, ha testületi állásfoglalásról van szó, azaz; menynyire volna alkalmas tömegfelfogású állameszmék megvalósítására ? A mérleg itt megint a munkásság „javára“ billen. A bürokratikus
