Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/4. szám - Eszmék és elvek - Incze Lajos: „Földmíves- és munkásosztályunk”
324 íncze Lajos tehát a kettő, melynek szabatosan köiü írt törekvései, haladási iránya, íratlan törvényei és harcmodora van. 1- A történelmi múlt különbségeiből nem fonhatunk ugyan jelentős tényezőt a két réteg mai értékének szabatos meghatározására, de kiválásuk a <öbbi rétegből határozottan utal fontosságukra, az államéletben betöhött szerepükre s egyúttal pontosan körülírja, hogy melyik réteg mikor vált ki, melyik rétegből stb, a) Ne kezdjük azzal, hogy őseink már az etelközi szállás idején inkább a földmívelést és állattenyésztést kedvelték a többi ősfoglalkozás róvására. Ne menjünk visszább a honszerzésnél. Maradjunk csak ott, hogy a Kárpátok hegykoszorujában megtelepedett magyarság a hadi kalandozások kudarca után, keresztény lett s ezzel egyidőben véglegeacn letelepedett népnek tekintendő. Mivel törzsrendszerünk az egynemű (homogén) népösszetétel mellett szólott, a gyorsan oly kizárólagos alappá váló mezőgazdaság fejlesztése és berendezése is a tiszta magyar népi elemekre, a független harcosokra hárult. S bár ezek felhasználtak idegen népelemeket is, azok beolvasztására századok álltak rendelkezésre. Ez a szabad réteg, ki az íj helyett ekét fogott, a hűbérrendszer magyar változata alatt ugyan jobbággyá züllött, de magyar maradt, b) Ezzel szemben a magyar ipari munkásság — értve alatta a szakmunkásokat — viszonylag is későn fejlődött ki. Ezzel semmit sem vitatunk el az ipari munkásság erkölcsi súlyából, s azzal sem, ha megállapítjuk, hogy kialakulásában egy bizonyos százalékig képviselve van a magyarhoni német vér és a tót nép is (ez utóbbi főleg a mezőgazdasági vándormunkások számának emelkedése és beolvadása révén). Fontos tényező azonban, hogy egyetlen dunavölgyi állam sem tarthat igényt az ipari állam névre. Ebből következik, hogy a munkásság — noha e sorsot nem érdemli — csak mostoha gyermeke az államháztartásnak. Ki van téve egyesek üzérkedésének, a teljes bizonytalanságnak, kihasználásnak, s ennél fogva a politikai kalandorok jövőt ígérgető csábításainak is. 2. Az osztálytudat mindkettőnél kitörölhetetlen pecsétet nyom az egyén lelkére és könyörtelen következetességgel irányítja annak minden cselekedetét. a) A parasztság magatartása a középosztály falusi foszlányaival szemben egészen a legutóbbi időkig talány maradt, noha a dolgok nem rejtélyesek, nem titokzatosak, de senkit sem érdek 1- tek. A magyar paraszt rendes körülmények között csak a helyi közigazgatási hatóságokon keresztül találkozott az állammal, és a gyakran más vérü kereskedők, iparosok által a polgári társadalommal, Az érintkezésből pedig, főleg a Székelyföldön, az a tudat kristályosodott ki benne, hogy a föld népe a nemzet, a többi olyan nem egészen fölösleges tartozéka. Türelmes volt vele szemben, és elnéző, mert kevés számúnak, mindenképen jelentéktelennek tartotta A magyar urat úgy tekinti, mint az egész világ népi rétegei fölött elterpeszkedő, egyetemes vezetőség egy elhatárolt részét.
