Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/4. szám - Eszmék és elvek - Incze Lajos: „Földmíves- és munkásosztályunk”
íncze Lajos'. „Földmives- és munkásosztátyvnk" 323 rétedet egyetlen »dolgozó arcvoaalba“ tömöríteni. Az összekovácsolás azonban« tömérdek« figyelmen kívül hagyott okból kifolyólag, sorozatosan csődött mondott. Nem sikerült, pedig az elképzelés szerint minden előfeltétel megvolt egy ilyen „nagy horderejű valóraviltás" keresztülviteléhez. A sikertelenségek után nem maradt más hátra, minthogy azokra hárítsák a felelőséget, akik nem tudtak és nem akartak felszámolni természetes adottságaikkal a távolból kecsegtető, délibábos kilátások kedvéért. Mélyebbre nem igen tekintgettek, holott az okok mélyen a felszín alatt lapulnak meg. A sikertelenség miatti felelősség áttolások és gyanusítgatások helyett bizonyára eredményrevezetőbb azt tisztázni, hogy lehetséges-e egyáltalában ilyen összehangolás, továbbá, hogyha lehetséges, szükséges e ; nem lenne-e kalandos« tehát végeredményben káros? Az államelmélet fejlődése következetesen a társadalom tagolódását és erősebb rétegeződését vonta maga után. Minél fejlettebb az állam, minél kialakultabb a társadalom, annál több szinten helyezkednek el csoportjai. Ezek után nyitva marad a kérdés, hogy vajon nem fordul-e szembe a történelmi fejlődés törvényeivel, aki két azonos érdekűnek nem mondható csoportot, lényegesen eltérő adottságaik ellenére, azonos szintre akar helyezni, jóformán összeolvasztani, nem véve kellőkép figyelembe e rétegek sajátos szükségleteit, harcmodorát, eszközeit stb. Ha egyetlen nyilvános kijelentés jobboldalról nézve baloldalivá, baloldalról tekintve jobboldalivá bélyegezheti a közéleti harcost, mennyivel inkább kell ügyelnünk akkor, amidőn olyan alapvető társadalmi összefüggéseket vizsgálunk, amelyeknek elhanyagolása meghiúsítaná társadalmunk átszervezésének, új alapokra helyezésének sikeres kimenetelét. Másrészt pedig a népi rétegek között tátongó különbségek őszinte feltárása nem egyenlő azzal a rosszindulatú munkával, amit szakadék-ásásnak szokás nevezni. A tényleges helyzet független a megismerés fokától és folyamatától. Az akkor is fennáll, ha behunyt szemmel haladunk el mellette, S ha valóban az a cél vezet valakit, hogy a tények alapján avatkozzék bele nehéz társadalmi kérdések kibogozásába, a szokványos türelem, vitázó modor és a mások részéről való jóhiszeműség feltételezése mellett az is szükséges kellék, hogy a kárunkra megállapított igazságokat és törvényszerű következetességeket higgadtan, szenvtelenül és előítéletek nélkül vegyük tudomásul. így a szemlélő minden érdemes szempont figyelmes megvizsgálása után elkerülhetetlenül arra a végső következtetésre jut, hogy a földmíves- és munkásosztály egységes arcvonalba óhajtott szervezésének kérdését a hasonlóságok és különbségek mértékével kell és szabad lemérni. Az ilyen összehasonlítás számszerű eredményei adják a két réteg összhangolásának lehetőségét ava?y lehetetlenségét. Beszéljünk csak két osztályról s a földmíves és munkásosztályról, Eitsük el a harmadikat, a félfalusi bérmunkás-tömeget, mely az előbbiből számazik, de elveszítette annak magabiztos világ- szemléletét, viszont retteg a másodikét magáénak vallani- Marad
