Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/4. szám - Eszmék és elvek - Incze Lajos: „Földmíves- és munkásosztályunk”
322 Dr. Venczel Józstf: Az eltorzított nemzedék-fogatom tanácsokat megszívlelni s a kijelölt útat jól szemügyre venni s azon biztos léptekkel elindulni. Az új magyar nemzedéket a megelőző nemzedék sokszor gyalázott, sokszor semmibevett, állandóan gáncsolt kiváló magányosai nevelték, szellemi tekintetben ók formálták, hogy azzá legyen, amií új nemzedék, velük eszmeileg egy, gondolkozásban, magyarságszemléletben és közösségi magatartásban azonos. Vagyis az eszme és a szellem, melyet néha fiatalok részéről dőre hivalkodásképpen, az idősebbek részéről pedig durva vád gyanánt „nemzedéki“ eszmének, illetve amolyan okveletlenkedő „fiatal“ tévelygésnek szoktunk emlegetve hallani nem a mi találmányunk, nem a látható nemzedék szüleménye, hanem az eszmei nemzedéké, mely nemritkán még Zrinyinél is régebbi magyarokat nyugodt szívvel megidézhet tagjai sorába, s ugyanilyen időtlen ha gyomány a nemzedékinek mondott magatartás s ugyanilyen az a sokféle célkitűzés, mely jellemzi az új magyar nemzedéket Egy régebbi s már elsatnyult nemzetformáló eszme elvirágzásának korában élünk s az új eszme-palánta, mely talán már századok óta törekszik a szabad napfény felé, most ért a magasba, hogy virágjait a nemzelélet díszére kibontsa. Időtlen mélységekből tör elő az új szellem, századok nevelték, alakították, míg odaerösödött, hogy az uralmat bátran kívánhatja- Nemzedékünk alázatos szolgálattevő, belekerülvén e szellem ellenállhatatlan vonzókörébe. Üj nemzedék, mert az első, mely a maga körén belül közösségi eszmévé igyekszik érlelni az új gondolatokat, s újt mert az első abban is, hogy a megelőző nemzedékek eszmehirdető magányos jobbjait, mint szellemi közösség, a magvetésben fenntartás nélkül segíti. Dr. VENCZEL JÓZSEF .FÖLDMÍVES- ÉS MUNKÁSOSZTÁLYUNK“ AZ ERDÉLYI MAGYAR mozgalmi sajtónak abban a részében, mely a munkásosztályt minél szélesebbnek kívánja látni és láttatni, közhellyé kezd válni a „föMmíves- és munkásosztályunk" szólama. Ez a már megszokottá koptatott kifejezés, melyet ma gondolkozás nélkül hadarnak el, két, illetve három egymástól elütő társadalmi réteget kíván együvé: 1, a földmívességet, mely Erdély új határainak megvonása után a hajdeni szabad székelyt és az egykori magyar jobbágyot egyaránt jelenti; 2. a sokkal jelentéktelenebb számú és rövidebb múltú ipari munkásságot; és végül 3, a földmívesrétegből időnként kirajzó félfalusi bérmunkás tömeget. Természetes, hogy akik a fenti szólam mögött egységesen szervezett tömeget szeretnének látni és másokkal elhitetni, az elmúlt húsz év folyamán ismételten megkísérelték a valójában három külön termelési szerepet betöltő és külön életformában élő
