Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/4. szám - Szekfű Gyula: A magyar jellem történetünkben
294 Szekfű Gyula maradhatnak) különösen ha hosszú behatásnak eredményei. Ha az angolszász nép hirtelen elvesztené tengereit és azokat csak száz év múlva nyerné vissza) nem kétségeS) hogy ugyanoly természetes módon uralkodnék a habokon) mint korábban. Az eurázsiaí pusztákat lakó nomád törzsek sem vesztették el teljesen ott szerzett tulajdonságaikat; voltak köztük, mint az avarok és ozmántörökök) akik csak igen nehezen alkalmazkodtak az új viszonyokhoz) nomád-lovas jellegük ellenállott a módosulás szükségének ; az avarok így inkább elpusztultak s a törökök évszázados haldoklása is Így már rég tárgytalanná) értelmetlenné vált tulajdonságok makacs továbbéléséből származott. Ezeket tekintetbe véve elismerhetjük) hogy a magyarságnak nomád-lovas életében szerzett tulajdonságai sem múltak kii története folyamán itt iS) ott is fel bukkannak és így cselekedeteinek rugói között a mai napig is számbavehetők. Örök) változatlan alapjelleg hiánya és természeti és kulturális hatások mint igazi jellegképzők : mindez kizárja azt) hogy a népi jelleget elméletileg) filozófiai) morális, metafizikai alapon, vagy akár a társadalomtudomány és lélektan eszközeivel közelítsük meg. A népi jelleg alakul és alakítható, innen a nemzetnevelés lehetősége és reménységei. De a jelleg új formájában, mely eéy-eéy történeti fordulatnál váratlanul felvetődik, nem kell mindig új vonásokat keresnünk 5 a természet és kultúra változásai folytán letűnt) elveszettnek hitt nemzeti erők újra feltörhetnek, vagy pedig amúgy is meglevő és ható tulajdonságok hirtelen új vegyülékben jelentkeznek t a korábban hatalmasak egy-egy „történeti krízis" hatására meggyengülnek és addig elhanyagollak, sápadtak egyszerre kivirulnak. Itt persze nagy a lehetőség és változatosság, mint a történeti életben általában, — számunkra csak a tényleg lefolyt dolgok jönnek tekintetbe, s ezért sem lehet előadásmódunk egyéb, mint történeti t a magyar népi jelleget csak mint történeti képződményt, időrendileg elrendezett vizsgálattal ismerhetjük fel. Hogy pedig el ne merüljünk a történeti élet tengerében, partjain két fogódzónk van. Az egyiket a természeti és kulturális változások együttesen nyújtják: élebevágó változás vagy hosszantartó, állandósult behatás könnyen átalakíthatja, ha nem is mindjárt a nemzeti jelleget, hanem annak belső összetételét. így tehát elvándorlás, katasztrófák, évszázados kulturális behatás kulminációja vagy megszűnése esetén a történésznek fel kell emelnie fejét, nem veszi-e észre a nemzeti jelleg változását, szegényedését vagy kiteljesülését. A lovas-nomád életmód elhagyása, a letelepülés, a városi életmód, vesztett háború s ennek következéseként a nemzeti szabadság elvesztése, hosszantartó idegen uralom, kulturális téren katolikus, protestáns szellemiség, humanista vagy barbár szellemi áramlatok ! mindez kihathat a nemzeti jellegre, bár nem tehetjük fel, hogy minden ilyen változásnak okvetlenül megvan a nyoma benne. Másik fogódzónk, évszázadokon átvándorolva, a nemzet belső összetételéből adódik, még pedig fa- jilag és társadalmilag. Misem természetesebb, minthogy a nemzettestbe benyomuló nagyobb idegen tömegek megzavarják az
