Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/3. szám - Nemzedéki vallomás - Oberding J. György: A vándorló bukovinai magyarok
HUPPP m Nemzedéki vallomás 191 J Nagy füzér apró láncszemei vagyunk, kiket a sors edzett és a jól végzett munka tehet fényessé. Miképen szóljunk tehát és parancsként mire mutassunk reá, hogy a munka jól induljon és épülni kezdjen az új magyar életforma, melyre nekünk e földön múlhatatlanul szükségünk van. Szavunk nem nevekre szól, hanem testvérekhez, akik egyetlen történelmi és sorsközösség tagjai. S mint parancsra, az élet tényeire kell rámutatnunk, amelyek egyforma erővel hangsúlyozzák nekünk a magyarságot a magyar életformával s Erdély időtlen törvényeit az új életformával. Valóban úgy van, hogy az élet tényei, mint egyetlen bizonyosság, azok mutatják meg az útat, amelyen a történelem és nagyjaink tanitása szerint s népi műveltségünkkel fegyverkezve bizton elindulhatunk. De mielőtt megtenné az első lépést ez az érett és közös munkára összefogott nemzedék, újból hirdetjük, amit vallomásunk elején mondottunk : az élet tényei azt mutatják, hogy az erdélyi magyarság lélekben önmagához tért. Ez az igazság, mint minden igazság e földön, magában hordja a munka és az épités törvényét. Félre nem érthető világossággal olvassuk ki hát belőle, hogy az élet tényei egységre mutatnak. Ez az egység pedig családi és nemzeti jellegű, amiből törvény szerint következik, hogy az erdélyi magyarság új életformája a családdá alakult nemzeti közösség. Abafáy Gusztáv Albrecht Dezső Asztalos István Asztalos Sándor Bíró Sándor Debreczeni László Demeter Béla Gagyi László Jancsó Elemér Juhász István Kacsó Sándor Kemény János Kéki Béla Kovács György László Dezső László Ferenc Mikó Imre Nagy András Nagy Ödön Parádi Kálmán Pálffy Károly Szabó István Szabó T. Attila Szemlér Ferenc Szenczei László Szűcs Elemér Teleki Ádám Váró György Vásárhelyi Z. Emil Venczel József Vita Sándor Vita Zsigmond Wass Albert
