Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/2. szám - Juhász István: Az erdélyi fejedelemség társadalmi tényezői
156 Juhász István nyelvű egyházi irodalom példáját felhozni, hivatkozhatunk arra, hogy Báthory István, az ellenreformáció nagy bajnoka volt az, aki az első államilag elismert görög keleti püspökséget felállította Erdély területén. Báthory Gábor az összes román papoknak szabad költözködést engedélyezett és felmentette őket a jobbágy-szolgálmá- nyok alól. Bethlen Gábor, az ortodoxus református odáig ment a román egyház iránti megbecsülésében, hogy két görög keleti kalu- gyérnek birtokot adományozott. Rákóczi Györgytől egész sereg román papoknak kiadott nemesítő oklevél maradt ránk, a felesége, Lorántífy Zsuzsánna pedig Fogarason román iskolát állított fel. Ha egyházi szempontból lehet is sejteni, hogy ez intézkedések mögött reformálási szándék rejtőzött, művelődési és társadalmi szempontból kétségtelenül nagy jelentőségű tények voltak,megvalósu'ásai aromán népelem nemzetté emelése fejedelmi programjának. Visszatétve a trés nationeshez, fel kell vetnünk a kérdést e három nemzet, melyek mindegyike középkori rendi kiváltságaiban élt, azokat őrizte és fejlesztette tovább, hogyan alkotott egységet, hogyan alakult ki belőlük az erdélyi fejedelemség, az unió trium nationum 7 Láttuk, hogy az erdélyi államalakulás nem egy belső társadalmi fejlődésnek politikai keretben való elhelyezkedése, hanem egy külső politikai kényszerképpen előállott helyzet, melyben három külön fejlődött rendi társadalom kényszerült az egység megteremtésére. Ennek az új egységnek, az erdélyi fejedelemségnek a közösen való kialakítására ösztönözte őket az a körülmény, hogy eddigi történelmük folyamán is,közösen tartoztak bele a történelmi Magyarország államkeretébe. Új politikai keretükben is a magyar királyság közvetett tagjának vallják magukat. Ezzel azonban még nem feleltünk a hogyan kérdésére ? Hogyan függtek össze ezek a társadalmi egységek ebben a politikai keretben ? Mi volt az összetartó erő, ami a fejedelemséget minden összetettsége dacára is állammá és erővé tette? S^mmi esetre sem az a ködös erdélyi lélek és bizonytalanul közös erdélyi szellemiség, amelyről már a humanista Verancsics A^ntal, a transzilvánisták első őse elejt nehány megjegyzést, A mohácsi vész után néhány évvel tett feljegyzéseiben megemlíti, hogy a három nemzet, bármennyire is különböznek egymás'ól, bámulatra méltó hogy milyen rokonszenvvel van egymás iránt, ha versengenek is egvmással, az csak olyan, mint a testvérek közötti versengés. E rokonszenv és testvéri viszony bizony elég gyenge kötelék lett volna összetartani Erdély nemzeteit. A rokonszenv alapján a székelyek egy forint adót nem fizettek volna, a szászok soha meg nem nyitják kapuikat a menekülők előtt, a magyar katonák és urak pedig nem harcoltak és nem fáradtak volnaA rokonszenvnél és a testvéri érzésnél hatalmasabb összetartó erő volt az a felismerés, hogy a keletről kizsákmányoló török és a nyugatról romlásba döntő német politikai veszedelem között az erdélyi fejedelemség kisebb egysége védelmi keret lehet mindhárom náció számára. Ezért épült fel az erdélyi fejedelemség a huszita jobbágylázadás idején 1437-ben megkötött és 1459-ben a török ellen
