Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/2. szám - Incze Lajos: Korondi fazék
13Ó Incze Lajos Amit gipszminta után nem lehet gyártani, azt a gyár számára is szabadkorongosuk állítják elő, a fazekasokéval azonos feltételek mellett. A gyár azonban túlnyomó részben olyannal foglalkozik, amit a tőkeszegény szabadkorongos nem bír meg. Ez a körülmény mutatja, hogy a torzsalkodás oknélküli, tehát rövidesen meg kell, hogy szűnjék. Meg is fog szűnni, mihelyt mindkét táboí^ rájön az elemi igazságokra« sem termelési lehetőségeik, sem piacuk nem azonos. Hogy nehézségeik vannak, az általános nemzetgazdasági jelenségeknek tudható be. A válságot ne próbálják azzal megoldani, hogy átcsapnak egymás területeire. Ez amúgy is természetellenes, céltalan erőlködés* Eljön az idő, mikor az egyszerű cserépedényeknek ismét piaca lesz* Jelenleg még köröndi tehergépkocsi szállítja a gyári edényt az ország legtávolabbi sarkai felé, és bosszankodnak, hogy nem tudnak olyan messzire menLi, hogy edénnyel járó koiondi szekerest ne találjanak ott* A Dnyesztertől a Tiszáig minden útkanya- rulatnál találkozik egymással a korocdi tehergépkocsi és a köröndi szekeres, és azt hiszik, még ott is azt hiszik, hogy egymás üzletét rontják. A gyár az adott körülmények között a lehető legbiztatóbb jelenség, hiszen a semmiből teremtett paraszttőke fokozatos halmozódásáról van szó. Egészséges polgárosodás folyamatát állapíthatjuk meg, ami megüésett ugyan, de most a legkívánatosabb utakon halad* A gyárakba szabadkorongosokul be nem férő fazekasoknak még mindig kínálkozik egy kitűnő megoldás i tömörüljenek termelő szövetkezetekbe. Ilyen irányú kísérletek már eddig is tör téntek, nem sikertelenül. Mint egységes szerv tárgyaljon belső ügyeiről, nézze a piac kívánságait és figyelje az árak alakulását. Ez nem tenné lehetetlenné, hogy az értékesítésben, mint közvetítő, más köröndi ember is részt vehessen. Sőt, egészen bizonyos, hogy életre hívná a fuvaros vállalkozók szövetkezetét is. E két tömörület, többi előnnyei mellett, jelentéktelenre csökkenthetné az egyéni kockázatot, biztosítaná a piac folytonosságát és bizonyos fajta irányított termelés állana elő, mely számot vetne a kereslet elvének okozati viszonyaival is. Máról-holnapra új társadalmi átré- tegeződések válnának esedékessé, melyeknél számításon kívől lehetne hagyni a ma annyira végzetes tényezőket, mint amilyenek a rossz termőtalaj, a zord időjárás, az évszakos árvizek, a letarolt erdőségek és egy célját nem találó polgárosodás. ÖNKÉNYTELENÜL merül fel a kérdés, mint minden háziipari termelésnél: vájjon a köröndi edénygyártás népmüvészet-e ? Nem. A gyárak minden „gyanún" felül állanak. Az egykorongos fazekasok munkája pedig csak annyiban művészet, hogy eltanulták minden vidék és minden nép ízlését, a szászét, az oroszét, a románét és a magyarét is, és kitűnően alkalmazzák* Mesteremberei lettek a környező vidék népi művészetének. Tudják, hogy a szászoknak tiszta fehér edény kell, középen parányi zöld levéídísszel, A magyar több díszítést kedvel, egy két piros virágdísz is kell, inkább
