Hitel, 1939 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1939/2. szám - Györffy István: Az új magyar művelődés alapjai
106 Dr. Györffy István jobbágyságból való felszabadulás, a búza konjunktúrája ugyanis gazdaggá tette a népet. Vagyontérő műremekeket készítettek a magyar szűcsök, szűrszabók a jobbmódú parasztság részére, E század elején azonban a hagyományos és kifinomodott nép viselet hanyatlásnak indult, majd a világháború legtöbb helyen megszüntette a messze múltban gyökerező népviseletet, A Gyöngyös Bokréta előadásain látható viseletek nagyrésze már nem él, A ládák fenekéről keresik elő a fiatalok apáik, nagyapáik örökségét s csak pesti szereplésük idejére öltik magukra. Ahol pedig még ma is viselik, az már nem az ősi népviselet, hanem a múlt század végének úri hagyománya s selyem, bolti portéka. Van ezenkívül még egy romantikus népviselet, jobban mondva népies jelmez, melyet a népviselet, nélkülivé vált vidékek ifjúsága, továbbá az iparos-elem ölt magára bizonyos alkalmakkor, főleg szüreti mulatságok alkalmával. Ez a viselet a legényeknél bő gatya, lo- bogós ujjú ing (a múlt század közepének népviselete után), a lányoknál ugyanazon kor európai népviselete! ingváll, pruszlik, szoknya, melyen a magyarságot a pruszlik arany zsinórozása jelképezi. Felesleges mondanom is, hogy ez a női viselet nem hagyományos, mégis az iskolákban nagyon elterjedt mint „magyar ruha“, A középosztály előkelő férfitagjai ünnepélyes alkalmakkor még felőlük a nemesség hagyományos viseletét, a „díszmagyart“, a hölgyek azonban nemigen. Ezt a hagyományos úri viseletét mai céljaira a jövőben is fenn kell tartanunk, azonban szükség volna egy olcsóbb, egyszerűbb, a kor igényeinek jobban megfelelő magyar viseletre, me lyet magyarságának hangsúlyozására minden alkalomra felvehetnének az egyszerűbb viszonyok között élő magyar középosztályiak is, főleg a hölgyek. Az utóbbi években Ferenczy, Ferenc fejtett ki hírverő miunkát a magyaros öltözködés érdekében. Évente magyaros divatterv-pályáza- tot hirdetett az Iparművészeti Társulat keretében. Sajnos, a terveket iparművészek bírálták el, akik a tervek művészi értékéről nyilatkozhattak ugyan, de a magyarosság kérdésében etnográfusoknak kellett volna nyilatkozniok, azokat azonban egyszer sem hívták meg, így a tervekben az ál-hungaricumok is érvényre jutottak, A tervek Magyar- országon nem keltek életre, de néhány modell Párison keresztül, mint magyaros divat a világdivatban is szerephez jutott, A női ipariskolák is készítettek magyaros modelleket, amelyek között elismerésre méltó darabokat is bőven találunk, A zsinórokat, flittereket s egyéb álhungaricumokat kevéssé alkalmazzák, ellenben — igen helyesen — annál nagyobb szerephez jut a ruha díszítésében a népi hímzés. így a ruhákon nemcsak a néphagyomány érvényesül, hanem a táji követelményeknek is eleget lehet tenni. Az ország úri közönsége saját vidékének jellegével ellátott viseletben járhat, amellett ez a népies-nemzeti viselet az európai divattal is lépést tarthat. Ha a vidéken is elterjed, nemsokára megkezdi útját lefelé a nép közé s új viselet lesz belőle. Ehhez azonban elsősorban az kell, hogy a magyar középosztály átvegye. Legújabban Zs. Tüdős Klára iparművésznő nyitott egy magyar női divatszalont, mely a néphagyomány felhasználásával az európai di-
