Hitel, 1938 (3. évfolyam, 4. szám)
1938 / 4. szám - K. Kovács László: A finn néprajzi mozgalom
278 Dr. K. Kovács László orosz háború befejezte után Topelius, északfinnországi orvos, kezd szorgalmas gyűjtésbe s felfedi a finn népköltészet eddig ismeretlen eldorádóját, Orosz-Karjalát, A híres finn nyelvtudós, Algvist, szintén gyűjt és hangoztatja, hogy a finn nép szerfölött sok régi éneket tud. De a leglelkesebb gyűjtő Goiilund K. A- s ő az, aki felveti a szétszórtan található énekek szerves egésszé való összefoglalásának gondolatát is; „milyen távlat tárulna elénk, ha mi fiatalabb finn írók nagyobb gondot fordítanánk anyanyelvűnkre és a hazai irodalomra. Ha összegyüjtenők a finn nép énekeit, egy egész mű kerekednék ki, aminő pl. Homeros, Ossian vagy a Niebelungen-Lied. A finn nemzet sajátságainak fényével és önállóságával ámulatba ejthetné a jelenkort és a jövendőt !“ Megindul a szervezkedés, s ennek külföldön is visszhangja támad : von Schröter Finnische Runen címen finn népdalgyüjtemény- nyel lepi meg Európát (1819); Rask Rasmust, a világhírű dán nyelvész elismerő szavai fokozzák a külföld figyelmét; von Becker Reinhold, a turkui egyetem nagyműveltségű történelemtanára kijelenti : „Szégyen volnai ha a finnek nem tekintenék becsűlel- űgyűknek a népnyelv és költészet tanulmányozását, mikor a külföld a legnagyobb érdeklődéssel várja az eredményeket", s igyekszik az ügynek megnyerni az egyetemi ifjúságotEz a helyzet, amikor Lönnrot Illés Turkuba kerül az egyetemre. Látja és csendes megértéssel figyeli a lelkes tervek és tettek vajúdását, azonban nehezen hévül föl. Később megismerkedik Beckerrel, megismerkedik az új eszmékkel, azok hirdetőivel, hozzájut a finn meg a külföldi irodalom legfontosabb termékeihez, tanulmányozza az addigi gyűjtések eredményeit. Érdeklődése nőt- tön nő) s 1827 ben Becker indítására és vezetése mellett magiszteri dolgozatát De Väinämöine, priscorum fennorum numine címen írja meg. Ugyanez évben, a megélhetésre gondolva, beiratkozott az orvosi karra. Alig kezdte meg azonban tanulmányait, leégett Turku városa és bezárták az egyetemet. A kényszerű szünetet arra használta fel, amire eddig nem volt ideje : elindult a nép közé gyűjteni. Ezt a gyűjtő útját később még 11 követte. Kérész.űl-kasul járta egész Finnországot és Orosz-Karjalát, a leggazdagabb és legcsodálatosabb daltermő mezőt- Gyalogolt báztól-házig, többezer kilométeren át. Nem mindenütt fogadták szívesen» csavargónak, szegénylegénynek, garabonciásnak, minek nézték. Azonban jószívűségével, a nép életének, lelkének, nyelvének ismeretével, szívósságával rendesen célt ért : megnyíltak előtte az idegenek elől féltékenyei! dugdosott dalosládák a kalevalai vaskiset vakkaset. Minden útjáról dús zsákmánnyal tért meg és egyre tisztábban látta a teendőket. Az 1828. évi első útja gyűjtéséből kezdte közreadni Kantele című nagyobb munkáját (1829—31). A megjelent négy fűzet egymástól függetlenül, az összetartozást nem is emlegetve közli a gyűj tött anyagot, mindössze annyit tesz, hogy az ,ujabbkori dalokat' elválasztja a ,régi runok'-tól. Eközben befejezte orvosi tanulmányait és 1832-ben elvonult Észak-Finnországba, Kajaaniba, körorvosnak, hogy közelebb legyen a daltermő Karjaiéhoz Itt élt azután a
