Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 2. szám - Metamorphosis Transylvaniae
170 Lőrinczi László mit, legfeljebb olvasnak, de ezt is minden rendszer és kritika nélkül teszik. Viszont meggondoltság jellemzi őket azokbana dolgokban,melyek életükre közvetlen hatással vannak» tehát iskolát, kötelességeket komolyan vesznek, mert tudják, hogy ellenkező esetben kézzelfogható káruk lesz belőle. Mindenesetre haladásnak számít az, hogy ezek az ifjak legalább saját magukkal szemben felelősséget éreznek, ha már másokkal szemben nem. Reálisan tudnak tehát gondolkozni, ha ezt nem is belső revízió, hanem csak a külső kényszerítő körülmények tették szükségessé. 4. Cikkem elején ilyen kifejezéseket használtam! „erő“, „feszítő erő“. Ezeket tulajdonképpen most túlzottnak kellene minősítenem, ha egészen szigorúan akarnék eljárni. De nem teszem, hanem még- egyszer csendesen örülök magamban annak a ténynek, hogy nehány erdélyi fiatalember, ha kényszerűségből is, de már alábbhagyott az ábrándokkal. Mindegyik dolgozni akar, csendesen és becsületesen, egyelőre csak a maga érdekében. íme nehány példás Apja nyomdász. Ö külföldön akarja a grafikát tanulni és apja helyét jobban betölteni. A kertészfiú gazdasági akadémiára megy. Apja kis földjén gyógynövényeket és virágokat akar termelni. Az egyik ügyvéd fia, akinek fürészmalma van, azt vezeti és fejleszti tovább, A patikus fia apja vidéki patikáját veszi át. Elektrotechnikusnak készül egy jegyző fia. Mérnökjelölt van három. Orvosnak készül öt fiú. Egyik vagyonos fiú gyárimunkás lesz nehány évig, hogy azután ő maga is gyárt állítson fel. Tanári szakra készül egy fiú. Teológiára egy. A két parasztfiuról külön irok. Egyik iparművész lesz, mert ügyes keze van és tud tervezni. A másik — hazamegy földmívesnek. Ezeket a példákat csak azért hoztam fel. hogy bizonyítsam, mennyire a gyakorlati pályák, helyesebben független pályák felé fordul mindenkinek a szeme. Tanárnak, teológiára összesen két fiú megy. Elenyészően csekély szám azokéhoz képest, akik saját lábukon akarnak az életben megállani. Az azután egészen külön kérdéscsoportot alkot, hogy hogyan lehetne ezeket az önállóságra jutott fiatalokat összefogni közös cselekvés érdekében,.. <c * * Ezek természetesen tervek. A sors még sok mindent másként alakíthat ki. Ezért ma még nem tehetünk mást, mint azt, hogy figyelő szemünket az ilyen biztató jelek felé fordítjuk. , LÖRlNCZI LÁSZLÓ
