Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 2. szám - Metamorphosis Transylvaniae
Metamorphosis Transylvaniae 171 KÉT KÖZGYŰLÉS Az elmúlt hónapban számolt be egy év végzett munkájáról és elért eredményeiről két szövetkezeti központunk igazgatósága, szokatlanul népes közgyűléseken. A magyar emberről szívesen és sokan állították, hogy individuális, közösségi munkára nehezen megszervezhető és szövetkezeti életünk időnkénti balsikerei ebben a gondolatban találták meg mentségüket. A nemzeti lét fenyegetése azonban az összéfogás kemény parancsát állítja népünk elé és az együtt és egymásért dolgozás módjainak megkeresésére ösztönöz. A szorongatott népi helyzet nem kell-e nagyobb erőkifejtésre és új erények kifejlesztésére sarkalja a gondtalanabb életből kisebbségi sorsba jutott népet ? Aggódva figyeljük, hogyan jelentkezik a közösségi gondolat gazdasági életünkben és a kisebbségi sors nyomása alatt nem lesz-e a szabad és individuális magyarból saját életfeladatait felismerő, reális életszemléletű szövetkezeti nép ? A két szövetkezeti közgyűlés mintha biztató feleletet adott volna aggodalmunkra. Ha a szövetkezeti gondolat és munka nem is alakította át még társadalmunkat és magának a mozgalomnak az eredményeit sem becsülhetjük túl, mégis talán nem indokolatlan bizalommal láthattuk, hogyan alakul a szövetkezeti mozgalom a kisebbségi élet szükségletei és követelései szerint új irányban és hogyan termeli ki a praktikus, józan látású, népükért dolgozó gazdasági vezetőket. A kisebbségi élet ötletesebbé, vállalkozóbbá, öntudatosabbá, lendületesebbé tette szövetkezeti életünket. Míg a háború előtt a mozgalom szinte teljesen a hitel- és fogyasztási szövetkezetek szervezésére korlátozódott és az önsegély gondolata nem tudott eléggé kidomborodni, a háború óta a hitel- és fogyasztási szövetkezeteken kívül nemcsak tejszövetkezetekkel, hanem erdőkitermelő-, fűrész-, mészégető-, kenderfeldolgozó-, közös géptartó-, malom-, háziipari stb. szövetkezetekkel is sűrűn találkozunk, amelyek a maguk erejéből igyekeznek a felismert feladatokat teljesíteni. Egyikünk felismeri, hogy vidékének magyar termelőit a város fogyasztóival kell közvetlenül összekapcsolnia és úttörő lesz új irányú szervezetével, mely vidéke magyarságának minden szükségletét szövetkezeti úton akarja ellátni. A másik a falu népművészete és háziipara számára akar a városon piacot találni, ugyanakkor a tudás, felkészültség, rátermettség fegyvereit akarja olcsó könyvsorozatával népe kezébe adni. Máshol a fiatal értelmiség belátja, hogy kész szervezetek, amelyekbe beülhessen, nincsenek, s maga akarja megteremteni azokat, átépítve vidékének gazdasági életét úgy, hogy abban a maga elhelyezkedését és ugyanakkor népének felemelkedését megtalálhassa. Szövetkezet álakul a tiszta keresztyéni elvek alapján, kamatmentes kölcsönöket folyósítva, s rövid működésével a szász városkába szakadt székely munkásoknak 80 lakást épít. Mennyi új elgondolás, mely megszületését az új helyzetnek köszönheti és a kisebbségi sorsba szakadt
