Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 2. szám - Metamorphosis Transylvaniae
166 Albrecht Dezső osztály működéséről, a szakosztály által végzett statisztikai gyűjtésről, majd „Államnyelv a felekezeti iskolákban“ című terjedelmes tanulmányában a felekezeti iskolák tannyelvkérdését fejtette ki. Dr. Asztalos Sándor a nemzeti munkavédelem kérdését világította meg igen szemléletes módon kisebbségi szempontból. Végeztül Dr, Pál György számolt be a temesvári kisebbségi szakkönyvtár állapotáról. Hat előadás, valamennyi komoly, alapos és megbecsülést érdemlő munka. Feltárása egy-egy életünkbe és érdekeinkbe vágó, nagyfontosságú kérdésnek. Ha a kisebbségi életet s így a politikát is sztatikus állapotában nézzük, akkor e munkával tökéletesen elégedettek lehetünk. De ha életünk dinamikus változásaira, folytonos átalakulásaira és vívódásaira gondolunk, úgy tisztán látjuk, hogy a kisebbségi szakosztály, mint politikai intézményünk tanácsadó és küzdelmeinkhez adatok feltárásával hozzájáruló szerve, nem tehet mást a jövőben, minthogy még fokozottabban veszi vizsgálat alá az átalakulási folyamatokat s e vizsgálatokból vonja le politikai életünk számára felhasználható következtetéseit. Az őszi kisebbségi szakosztály ülésének előadásait dr. Jakabffy Elemér, elnök a feltűnően nagy számban megjelent fiatalság számára ajánlotta fel. Remélnünk kell, hogy a fiatalság felhasználja ezt a rendkívüli alkalmat! építő erejét munkába állítja, új szempontjaival, idegeiben élő új látásmódjával gazdagítani fogja politikai életünket. Ha sokan feleslegesnek is látják, mi tudjuk, hogy szüksége van erre nemzetünknek. ALBRECHT DEZSŐ A MEGSZŰNT „TANÚ“ ÉS A REFORM-GONDOLAT Meglepetésszerűleg köszöntött be a napokban a Tanú legújabb és egyben utolsó száma. Amikor régi szerepétől és közönségétől is búcsúzkodó száma még a tél folyamán megérkezett, egyszerre több oldalról meleg rokonszenvvel, együttérzéssel emlékeztek meg a temetkező Németh Lászlóról, Ha maguk a halotti beszédek egy kissé elsietettek is voltak, a lényegükön nem változtathatott azóta az idő és a most megjelent utolsó szám, Németh László most már végérvényesen bejelenti! „A Tanú ezzel a számmal megszűnik“. Nem meglepetés számunkra, hogy mostan megszűnik, láttuk a megindulását és a mögötte megmozduló erőket — egy fiatal nemzedék jövőtakarására gondolok, — láttuk, hogyan vált alakító tényezővé az új magyar életben és régóta látjuk azt is, hogy ezt a feladatot Németh László már befejezte, „Maga kezdte és maga fejezi be önmagát“, — írja Németh László és igaza van, a Tana már a múlt évben befejezte vállalt szerepét. A folyóirat utolsó számaiban csak mesterségesen osztódott szét a könyvek számára írott anyag, az író megszerette írásainak keretét és nehezen vált el tőle. Az utolsó szám nagyobb részét két irodalmi és történelmi tanulmány tölti ki — könyvrészletek, — kisebb része a halállal való kétségbeesett küzdelem beszámolója, egy beteg, megtört ember görcsös kapaszkodása az életbe. Nem ezzel a hanggal indult meg a Tana, nem ez volt az a fel
