Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 2. szám - Metamorphosis Transylvaniae
METAMORPHOSIS TRANSILVANIAE BALÁZS FERENC 1901 — 1937 A világotjárt fiatal mészkői unitárius papnak, Balázs Ferencnek halálával egy csonkaságában is tökéletes élet tört derékba; mélyen érezzük a veszteség nagyságát és tudjuk, hogy a sors ezúttal olyan értéket ragadott el körünkből, melynek eltűnésével azok is károsodtak} akik nem is ismerték őt, sőt, esetleg ellenfelei voltak. Ez a rendkívüli ember már gyermekkorában lázasan tevékenykedik j fúr, farag, lapot szerkeszt. Tedd fel neki a kérdést, melytől egyetlen gyermek sem menekedhetik *, mi léssz, ha megnőssz ? Feleletében egy dolog bizonyosan benne lesz s akármi lesz, valamit tenni fog. Még nem tudja, mit. Mikor unitárius lelkész! pályára lépett, még nem tudta, mi a papság, még nem, miképpen fog e pálya keretei közé illeszkedni. Mikor Angliába került, majd Amerikába s lassanként körüljárta az egész világot, még nem tudta, hogy gyenge egészséggel mire röppent ki Erdélyországból, Azt sem, hegy hazajövetele után mi vár rá Erdélyben, mi Mészkőn, Egyben sohasem kételkedett és sohasem kételkedhetett az, aki valamennyire ismerte őt s valamit tenni fog. Ily ember számára egyetlen értékmérő s a Tett. Mindent aszerint Ítél meg. Kelet nagy vallás és bölcseletrendszereivel szemben semmi megértést nem tanúsít, ott jártában elsősorban és főként a keresztényekkel keresi az érintkezést, A nyugati társadalmak fölénye a keletiekkel szemben számára vitathatatlan igazság, mert ez utóbbiak merevek, mozdulatlanok, tétlenek. Ily ember az elméletet semmire sem fogja tartani, semmire a másnak adott csupasz tanácsot; az egyénnek őszerinte nem szóban, hanem tettben kell megnyilatkoznia} mert ez az egyetlen társadalmi érték, Balázs Ferenc főműve, logikusan, az élete. Egy nemes kaland ez az élet, melyet vállalkozások csillogó sora tarkít. Éppúgy hasonlít a La Mancha-i lovagéhoz, mint az isteni Herakleszéhez. Helyezd, Robinzonként, lakatlan szigetre őt s a rákényszerített magányosság sem fogja őt tétlenségre kényszeríteni. Ott sem pihenő alkotóvágya le fogja leplezni lényének kettősségét s tettvágya a tett talajának, a társadalomnak hiányában nem sorvad el, mert mélyebben gyökerezik •, ha Tettben nem nyilatkozhatik. Művé finomul. Egyéniségének egyik jelentős összetevője, művészi ösztöne fog szót kérni, melyet élete folyamán oly makacsul hallgattatott el magában s mely
