Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 2. szám - Metamorphosis Transylvaniae
Metamorphosis Transylvaniae 161 betegágyában, hová a szervezetét lassan felemésztő tüdőbetegség szegezte, regényt és felejthetetlenül szép verseket szült. Ily ember számára fel sem merül a kérdés j van-e szükség a tevékeny emberre, reá, az ő tevékenységére. Természetesen és meg- okolás nélkül hisz abban, hogy reá szükség van, hogy ő feladatot tölt be. Mindössze e feladatot kell megtalálnia. Ez a felfogás némi veszedelemmel jár. Kikerülhetetlenül össze fogja téveszteni olykor- olykor a szükséget és saját tettrekészségét. Megtörtént ez Balázs Ferenccel is. Ahogyan őmaga irja kedves humorával s „talán az új orvos szeme volt az enyém, aki az egészségest is betegnek mondja, hogy gyógyithasson végre". Tévedései azonban csak apróságokra vonatkoznak, A lényeget, a nagy feladatot tisztán látja. Pedig milyen nehézségek árán! 1901-ben született s tudásának alapelemeit oly időben szerezte, amikor még kétségtelennek látszott — különösen a tudományos világnézet iskolájában, a kolozsvári unitárius főgimnáziumban! — hogy az emberiség teendője a még fejlettebb, még tökéletesebb társadalmi állapotok felé való haladás, ami azt jelenti, hogy az elért eredmények s az irány helyessége nem is kérdéses, A marxista szocializmus lelkesen vállalkozott a kapitalizmus folytatására. Ebben a légkörben milyen nehéz — és hálátlan dolog is ! — észre- vennie a haladás felesküdt barátjának, hogy csak ügy juthatunk előbbre, ha előbb hátra lépünk, mert elvétettük az irányt. Mekkora hősi erőfeszitést kíván a tett oly lobogó szerelmesétől, mint Balázs Ferenc, otthagyni a társadalmi áltevékenységek mezejét s vállalkozni a helyes út kiépítésére a gigantikus tévedések mellett természetszerűleg eltörpülő keretek között! S míg egyfelől „szép, apostoli élettel" vádolják, fékezni saját lobogó temperamentumát, hevét, mely — csak ő tudja igazán! — nemhogy keveset, de igen sokat akar ! (Igen tanulságos ebből a szempontból a mészkői cséplőgépvásárlás története). Állam és társadalom társítását s minden olyan társadalmi reformot, akár Lenin-i, akár Hitler-i az, mely e társítás elvi segítségére támaszkodik, hibásnak tartja. Az egyénből kell kiindulni. Szerinte az egyén csak addig áll szemben a társadalommal, amíg nem ismeri önmagát. Az önismeretnek — és általában az ismeretnek — az alapja nem oki visszanyomozás, hanem célszerűségek felismerése, (Ez a gondolata teljesen egy nyomon halad a modern élettani kutatásokkal, Legyen elég az összefüggés kedvéért csak az egy Wolte- reckre hivatkoznunk e helyt), A Tettet így kiemeljük a máskülöm- ben fenyegető légüres térből és az emberi organizmus célszerűségeinek szilárd talajára helyezzük. Készen adódik a jogosult követelés minden társadalmi szervezettség irányában t az egészséges társadalomban igenis élhet csorbítatlanul egészséges életet az egyén. Az egyén egészséges céljai, ha helyesen ismertük fel őket, világosan mutatják az utat, melyen a társadalom megszervezésének haladnia kell. E kiinduló pont nem a megbetegedett társadalom meggyógyítását tartja elsősorban szem előtt (ami gyógyításra szorul, az — némi túlzással szólva — már gyógyításra nem érdemes), hanem ottan kell szervezni az életet, ahol még az egyént nem nyomorította el, nem állította hamis, mert saját organizmusának ellentmondó, célok szolgá
