Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 2. szám - Bözödi György: Az erdélyi színjátszás
Az erdélyi színjátszás 149 talomnélküli, üres daraboknak, több, mint amit egy hivatást-tel- jesítő színház kívánhat. Felbecsülhetetlen értéket jelentene a magyarságnak, ha egy évben nem 47, hanem 155 komoly, irodalmi színvonalú előadásban volna része. A színház soha sem próbálta ezt megvalósítani, amit csak a hivatásérzet hiánya magyarázhat. A színház soha sem vállalta ezt a feladatot, mert félt a kockázattól, hogy megszokott, üres látványosságokra nevelt közönsége elhagyja. Pedig a színháznak a kockázatot is vállania kelt ha hivatásának eleget akar tenni. Hol maradt a színpadról az a hivatásérzés, amely az erdélyi irodalmat megtöltötte és soha nem remélt sikerre vezette ? Az erdélyi írók öntudatosan vállalták az anyagi kockázatot, hogy a közönség esetleg nem veszi és nem olvassa könyveiket, ha nem felel meg szájaízének, vagyis ha a művészi követelményekből engedve nem száll alá egy bizonyos ponton alul, hogy a közönség-irodalom megszokott eszközeivel és megszokott légkörében dolgozzék. Az írók nem szálltak alá és hamarosan a közönség emelkedett fel hozzájuk, mert az, amit az írók adtak, értéket képviselt és lélek volt benne. Ha a közönség megérzi a lelket akár színpadon, akár a könyvben, ösztönösen, rajongással ragaszkodik hozzá- Művészetben minden a lélek kérdése és a színpadról éppen a lélek hiányzott. Nem volt egységesen kialakult tiszta lélek, amely állandóan leáradva a nézőtérre, átfogja, eggyé olvassza a közönséget. Pedig ez a lélek itt csodákat művelt volna- Színház és közönség együtt emelkedett volna fölfelé, oda, ahol a színháznak állnia kell- Az erdélyi írók előtt is nyitva volt az út az első pillanattól kezdve, hogy behódoljanak a tömegízlésnek és így bizonyosan sokkal több könyvük kelt volna el idehaza, de nem tették ezt, mert hivatásos író nem teheti meg. Mint ahogy a hivatásos színház sem teheti meg, kisebbségi író és kisebbségi színház pedig éppen nem teheti meg soha. Ha alaposabban megnézzük, a kockázattól sem volt miért félnie a színháznak. Az értékes, irodalmi daraboknak mindig voP akkora közönségük, mint az operetteknek, talán azt is mondhatnék, hogy még nagyobb- Hányszor játszottak üres darabokat üres ház előtt és mégis műsoron tartották! Az elmúlt évadban karácsony előtt látogatta a legnagyobb közönség a színházat, amikor a legtöbb jó darabot adták és éppen a jó daraboknál volt telt ház. Az Éjjeli menedékhely előadásain roskadozott a nézőtér a közönségtől, Bernard Shaw darabja sem maradt sokkal mögötte, a három erdélyi darab előadásain volt annyi közönség mint általában. A Szent Johannát hétszer adták elő, Gorkij darabját ötször, tehát jól versenyeztek a Társasjáték-íéle szórakoztató prózai darabokkal is, mert ezek közül egy sem ért el több előadást és nem vonzott nagyobb közönséget. Ifj. Horváth Pált 6, a Virágzó asszonyt 7, a Társasjátékot 4, a Harangvirágot 6, Blkflc tanár urat 4 este játszották egész évben és ezek voltak a legnagyobb sikerek az efféle darabok között. Tehát a műsor adatai végeredményében nem igazolják, a színház müsorpolitikáját. Az erdélyi darabok előadásainak száma szintén eléri a középarányt, noha a közönség lelkileg egyáltalában nincs még ezekre felkészülve és hozzánevelődve. it 4 x\
