Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 2. szám - Bözödi György: Az erdélyi színjátszás
150 Bözödi György Budai Nagy Antalt 6, Tündöklő Jeromost 4 este játszották az Özönvíz előtt két előadásának telt házából arra lehet következtetni, hogy tovább is nagy sikere lett volna, ha a színház nem akkor tűzi műsorra, amikor már távozni készül. De az operettekkel is kiállják a versenyt a komoly darabok, még ha így elvétve és kedvezőtlen lelki beállítottságú közönség előtt kerülnek is színpadra- Az év folyamán 20 operett volt műsoron, melyek közül csak 4 — írva is: négy haladta meg a 6—7 előadásos középarányt, amelyet az értékes darabok is elértek, a Sok hűhó Emmiért címüt meg éppen csak négyszer tartották érdemesnek előadni. Semmi sem magyarázza, hogy ilyen körülmények között miért tartózkodik a színház az értékes darabok gyakoribb előadásától. KÉT FELADAT áll a színház előtt: jobb műsort állítani ösz- sze és közönséget nevelni ehhez a műsorhoz. A kettő egymással párhuzamosan és egymást segítve halad. A jó előadások fejlesztik a közönség ízlését és a nézőtér mind nagyobb tömege szokik hozzá a jó darabokhoz, megérti és megszereti az irodalmi alkotásokat. A műsoron mindenek előtt a magyar drámairodalom nagy értékeit kell sorra vennf, mert ezeknek bemutatása a szórakozás és művészi élmény mellett történelmi és irodalomtörténeti tanítást jelent a közönség ifjabb rétege számára, mely nagyon is rászorul erre az oktatásra. A kisebbségi színház iskola is kell hogy legyen, mert nálunk az iskolából kikerülő ifjúságnak nagyon hiányosak a magyar szellemi életre vonatkozó ismeretei. És még abban az esetben is, ha nem volnának hiányosak, szükség van nálunk ezeknek a daraboknak gyakori műsorba iktatására, mert szükség van arra, az egységesen összetartó és átfogó lélekre, amelyet belőlük mindnyájan meríthetünk. A magyar drámairodalomban nemcsak a Bánk bán és Az ember tragédiája érték, rajtuk kívül is egész sereg darab van, amely feltétlenül megérdemelné az előadást. Teleki László Kegyencéiol Rákosi Jenő Aesopusáig egész sor értékes színpadi alkotásunkat temeti be a több évtizedes feledékenység pora és ha Budapesten nem újítják fel őket, ez nem jelenti azt, hogy nem érdemesek a felújításra. Nálunk mások a kívánalmak, mint Budapesten, és a saját érdekünkben mi is kezdeményezhetünk valamit. A régi darabok mellett pedig ott vannak az újabbak, a ma élő írók munkái, amelyek közül többet szintén érdemes volna felújítani, hiszen olyan darabok vannak köztük, mint a Bizánc, Ócskái brigadéros stb. A budapesti Nemzeti Színháznak évenként van egy pár olyan darabja, amelynek előadása nálunk is kívánatos volna, nem tudjuk, hogy színházunk miért nem vesz át évek óta következetesen egy-két darabnál többet a Nemzeti Színháztól- Ezek a darabok jelentenék a magyar szellemet és a magyar lelket színpadunkon, mellettük pedig a világirodalom régi és újabb alkotásait kellene bemutatni sorozatosan, ez jelentené számunkra az európai szellemet, az európai ismeretet, amelytől olyan régen el van zárva. Tájékozódnunk kell a magyar és európai szellem kincsesházában, meg kell ismernünk ezt, hogy otthon érezhessük magunkat benne, mert az erdélyi kisebbségi magyarságnak lélekben magyarnak és
