Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 2. szám - Mester Miklós: Nemzetiségi küzdelmek tanulságai
Nemzetiségi küzdelmek tanulságai 99 lókból, sőt az iskolából is sikerült kiszorítania a nemzetiségeket, addig egyházi téren sohasem történt meg ez az intézkedés komoly zavargások és megrázkódtatások nélkül. A régi Magyarországon 1905-ben a darabont-kormány próbált beleavatkozni a nemzetiségek hitoktatásának a nyelvkérdésébe- Igen jellemző esetet ír le ezzel kapcsolatban Rebreanu Liviusz, a legnagyobb élő román regényíró. Elmondja, hogy egyik naszódvidéki faluban a román pap és a tanító egész életükben viszálykodnak egymással. Semmi remény sincs a kibékülésre, sőt a pap a tanítót a magyar hatóságoknak fel is jelenti, hogy teljesen tönkre tegye. De jön a tanfelügyelő, aki most már nemcsak a tanítót, hanem a papot is szigorúan megleckézteti, mert a gyerekek nem tudják a hittant magyarul. A tanfelügyelő eljárása annyira feldúlja a két haragos fél lelkivilágát, hogy ami évek hosszú során keresztül nem sikerült, az most pillanatok alatt megtörténik: őszintén kibékül egymással a román pap és a román tanító. MAGYAR ILLUZIONISTÁK. MAGYAR RÉSZRŐL sokszor halljuk azt a kijelentést, hogyha a világháború nem tör ki és a béke csendes évei tovább folytatódnak, néhány évtized alatt Magyarország összes nemzetiségei megmagyarosodnak. Az 1900-as években több könyv jelent meg, amelyekben ezt az időpontot 1950—1960-ra jósolták. Illuzionista elképzelés, amely a tények teljes félreismerésén alapult. Annyi bizonyos, hogy az 1840-es évektől kezdve nagyarányú magyarosodás ment végbe Magyarországon, de csak a városokban. Pest, Buda, Győr, Székesfehérvár, Pécs» Kassa, Arad, Szekszárd, stb. mind megmagyarosodtak, azonban a magyarosodás a falvakon nem haladt előre. Még a nagy magyar városokhoz közeleső falvak is a maguk zárt életformájában meg tudták őrizni nemzetiségüket. Ha történt magyarosodás, az csak olyan falvakban fordulhatott elő» amelyekben a nemzetiségek száma elenyészően csekély volt a magyarsággal szemben. De az sem ritka eset, hogy a falvakban a csekélyszámú magyarság olvadt bele a népesség nagy többségét alkotó nemzetiségeKbe. Az előbbire jó példa a Székelyföld, ahol a múlt század közepén még több községben élt elenyésző számú román család, akik e század első évtizedére mind megmagyarosodtak. Tiszta román község azonban egyetlen egy sem vált magyarrá, még akkor sem. hogyha a közvetlen szomszédai mind magyar községek voltak. Csíkban Vasláb, Udvarhelymegyében Fekk, Hidegkút és Oláhzsákod tiszta székely környezetben megőrizték román jellegüket. Viszont a Mezőségen, ahol nagyon sok községben elenyésző csekély számban fordult elő a magyarság, ott ezek olvadtak be a románságba. Színtiszta magyar községet a mezőségí román tengerben sem veszítettünk el egyet sem a XIX. század folyamán. Végeredményében megállapítható, hogy ténylegesen a magyarság nyeresége a falvakban csak
