Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 2. szám - Szvatkó Pál: Új szellem Szlovenszkón
120 Szvalkó Pál colni fogunk. Benes mondotta a nála járó magyar aktivista Íróknak s „A kisebbségi jogokat ki kell harcolni, ezek nem hullnak a jóviselkedésért az ember ölébe". Ha Benes elnök tudatában van ennek s éppen az aktivistákat figyelmezteti rá, nem tehetjük, hogy másképp gondolkozzunk. 3. Viszont, ha helyzetükre nézünk, érezzük, hogy még csak igen kis részét értük el annak, ami a nyugodt és biztos kisebbségi élethez szükséges, de nem kívánunk a meddő problémával foglalkozni, hogy ki volt ennek az oka, mint ahogy egyáltalán célunk nem a kifogásolás, a kritika, a defetizmus, hanem a kibontakozás útjának keresése, 4, Látjuk, ha a csehekre nézünk, hogy az individuális magyar forma, a magyar élet sokban mégis szebb és magasabbrangú, mint a cseh, ha ugyan a kollektív élet elvei tökéletesebben is hatnak a cseheknél. Mi a magyar szellemet színesebbnek és élénkebbnek látjuk, mint a prágait, amely kezdetlegesnek és gyerekesnek hat, A szellem és az egyéni kultúra terén előnyben vagyunk, tovább jutottunk. Mint előrébb volt Róma, amikor a frissebb, erősebb és egészségesebb életű népek leverték, A latin forma diadalmaskodott a győztes frankok, a gótok, a longobárdok, a brittek, a dákok fölött s a római szellem fölénye átszívódott a győzedelmes új szociális életformába, a kereszténységbe is. Kicsiben mi is érezzük a magyar szellem és egyéni kultúra magasabbrendűségét, kitartunk mellette, nem akarunk visszakanyarodni. Tudjuk, hogy elég erő van benne, hogy hibáit levesse és átvegye a jót a másik oldalról, az újból, — a csehszlovákból — s ha a magyar élet egyszer megreformálódik, érdemes lesz benne élni Kőzépeurópában, Ami hiba van benne^ erélyes akciókkal egy évtized alatt eltüntethető, ami erény van benne, csak évszázados finomodás, tapasztalat után sajátítható el. Ezért tartjuk mi a magyar formát, (nem is szólva a magyar szellemről, irodalomról, művészetről), ma- gasabbrendűnek sok mással szemben. Meg vagyunk vele elégedve és kitartunk mellette, VI. így alakul a világképünk, ha körülnézünk tájainkon. Ezt látjuk, ezt tapasztaljuk, ezek az indító okok. Levonjuk a következtetéseket e diagnózisból ? Belátásaink megnyilvánulhatnak már c gyakorlatban ? Tétován és óvatosan talán már jelentkeznek, de gyakorlati következtetések is inkább csak az elméletek közt mozognak, mint a valóságban, mégis olyan magatartást kölcsönöznek nekünk, amelyek már súrolják az aktiv életet. 1. Tudjuk például az előbbi fejtegétések és mérlegelések alapján, hogy gyakorlati életmunkánk kivül-belül reformokra szorul. Mindazonáltal érezzük, hogy bűn volna erőszakkal követelni az újítást és szétütni a meglévők között. A kisebbségi magyarság jórésze a régi életben él, gondolkozása ott szunnyad, s ha erőszakkal óhajtanók rákényszeríteni az új formát, szokásaihoz, előítéleteihez makacsul ragaszkodni kezdene és tiltakozna ellenünk. Vad belső harc keletkezne a kisebbségben, félrész itt, félrész ott harcolna, s az önmarcangolás végleg legyengítené az amúgy is fáradt és kimerült népet. A munka nincs előkészítve t a maqyar kisebbség még nem elég felvilágositott és fegyelmezett, hogy hiba nélkül viselni tudja a változást, ne szédüljön
