Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 2. szám - Szvatkó Pál: Új szellem Szlovenszkón
új szellem Szlovenszkón 121 meg, s ne csapjon át más végletekbe, A mi felfogásunk szerint a reformnak bévülről kell jönnie. Hosszú, alapos nevelési munkával, felvilágosítással, erősen és határozottan kitartva a tiszta alapelvek mellett, mégsem mérgesen és úgy, hogy minduntalan összeütközéseket okozzunk. Simán, szinte észrevétlenül, senkit nem sértve. Ahogy a természet érlel, amig az érett gyümölcs lepottyan a fáról. Ha a romfal mögött komoly átalakító munka is folyik, úgy kell dolgozni, hogy a ház lakóit ne kelljen kilakoltatni, az uccára küldeni, hanem az átépítés megtörténhessék anélkül, hogy bárki hajléktalanná válna, Prága gyönyörű öreg negyedeiben gyakran látjuk e házépítési módokat s bent folyik az építési munka, de az üzletek nyitva vannak, a lakók szobáit jóformán beépítik az új, modern, erős épületbe s a homlokzatot hatalmas rudakkal támasztják alá. Nem engedhetjük meg magunknak a lerombolást, a csákánypolitikát, ami természetesen a legegyszerűbb volna. Vadonatúj házat beteg körülményeink között nem építhetünk, ehhez nincs erőnk, A régi anyagot fel kell használni. Belső reformokat hirdetünk, A magyarság mai kádereinek megtartását, de teljes felfrissítését a társadalmi és a demokratikus, az aktív és a gyakorlati elvek alapján. Bűn támadni és rontani a meglevőket. Itt is a legbölcsebb csehet kell idéznünk, Masarykot, aki a háború előtti politikájáról — ugyanazon meggondolások alapján, mint mi, ugyanolyan helyzetben — a következőket mondotta s „Törekvésem mindenkor az, hogy a már meglévő pártokat bévülről megreformáljam", s ezt is tette. Megállapításait helyesnek és gyakorlatinak ismerjük el, 3, Célunk ű leniről való megszervezés, s nem törődünk a külsőségekkel, A homlokzat mellékes, mi bévül kívánjuk lakályossá, modernné tenni az épületet. Csekély erőnkkel a szolidárizmust hirdetjük, A nép színvonalát igyekezünk példákkal emelni, ízlését mintákkal fejleszteni. Fejébe akarjuk verni a fiatalságnak a hasznos elveket, hogy magátólértetődőnek tartsa őket és vágyódjék feléjük. Eddig nálunk mindig csak a kriticizmus számított „haladásnak", a haladó szellem az volt, aki jól megmondta a véleményét, gyalázta a régieket és szadista kéjjel vagy mazochista síró-elragadtatással mutatott rá a hibákra. Ezt a módszert mi feleslegesnek tartjuk. Nem fontos a kritika túlhajtása, (csak ott gyakorlandó, ahol okvetlenül szükséges), nem az a hős, aki biztos fedezékből nyelvet öltöget az ellenfél felé. Mi hallgatni akarunk. Nem keresünk kákán csomót, nem ujjongunk fel, ha — „hál' Istennek" — ismét találtunk valami hibát a magyar testen. Ahelyett, hogy káromkodnánk, bemutatjuk, dicsérjük, megmagyarázzuk az újat és a helyeset, s igyekszünk szelíden, fegyelmezetten minél több hívőt szerezni nézeteinknek, 3, Keressük a kisebbség új programját, amelyről ma csak azt tudjuk, hogy demokratikus lesz, mert az igazi demokrácia az egyetlen erő, amely egy kisebbséget bévül megerősíthet és kívül tűrhető helyzetbe hozhat. Szociális lesz, mert nincstelenekké váltak, s kívánságaink természetszerűen a lentlevők szociális kívánságai» az egyforma elosztás, a javakban való igazságos részesedés vágya a szegények egyetlen óhaja. Nemzeti lesz, mert a kisebbségi harc természeténél fogva nemzeti s abban a pillanatban, amint megszűnne ez lenni, a
