Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 2. szám - Szvatkó Pál: Új szellem Szlovenszkón
Üi szellem Szlovenszkón 119 értelemben, mint ahogy Stur elválasztotta a szlovákságot az észak- nyugati szlávság egységétől, vagy ahogy Mistral regionálizmusa délfrancia kultúrát akart teremteni. Természetesen ez nem jelenti, hogy tagadjuk a kisebbségi szellem külön színeit, külön mondanivalóját és önálló szellemi magatartását. De tagadjuk, hogy Szlovenszkón önálló szellemi vezetés kristályosodhat ki, önálló mérték, a fejlődés önálló törvényei, amelyek függetlenek a budapesti színvonaltól és semmi közük az ottani irodalmi és művészeti problémákhoz. Elképzelhetetlen, hogy a szlovenszkói magyar irodalomban, tegyük fel, romanticizmus uralkodjék, Budapesten pedig reálizmus, itt nagy író legyen, aki ott semmi, a fejlődési fok itt más legyen, mint odaát. Tökéletes kölcsönhatásnak kell uralkodnia: a magyar szellemi mozgalmaknak ide is át kell hatniok s viszont ha Szlovenszkón támad új magyar tehetség, akinek új, s akár a helyzettől meghatározott mondanivalója van, akkor annak meg kell termékenyítenie az egész magyar irodalmat, hatnia kell Budapesten is. Önálló irodalmi mondanivaló lehet Szlovenszkón, de nem önálló irodalmi élet. Úgyis lehetetlen, hogy itt magyar irodalom keletkezzék, amely önálló törvényszerűségre mozog, mert erre gyengék vagyunk s a kezdemény előre halálra van ítélve, vagy ami még rosszabb s dilettantizmusba, nevetségességbe és hatástalanságba fullad. V, önmagunk, Európa és Magyarország nézése u’án Prágára és a csehszlovákokra esik tekintetünk, figyeljük életüket, eredményeiket, a jót, amit tudnak, hibáikat és előnyeiket s igyekezünk tanulni tőlük, vagy okulni rajtuk, ami az együttélésben természetes. 1. Látjuk, hogy a szlovákok sok magyar hibát tükröznek, de frissebbek, mint mi vagyunk, s látjuk, hogy a csehek a kollektív élet sokkal több titkát ismerik, mint mi. Igénytelenebbek, primitív pátriárká- lizmus uralkodik közöttük, szolidárizmusuk az elmúlt nehéz évtizedekben tökéletesen kifejlődött, tudnak szervezni, lentről felemelkedni, ismerik az aprómunkát, politikailag összetartoznak, demokraták, de demokráciájukat a saját megerősítésükre használják ki, s nem válik gyengeséggé. Sokmindent el szeretnénk lesni tőlük í az összetartást, a demokráciát, a szövetkezeti tudást, az alapos munkát, a szorgalmat, az igénytelenséget, a reálizmust, a gazdasági erőt, egyszóval a közösségi életükben föllelhető és a kis népek megerősödéséhez nagyon alkalmas erényeket. 3, Érezzük, hogy a csehekkel és a szlovákokkal nehéz harcot kell vívnunk, ha el akarjuk érni a kisebbséget megillető és életünket egyedül biztosító autonóm életet. Tévednek, akik azt hiszik, hogy szépszerével el lehet valamit érni, s nagy dolgokat (nem apróságokat) „kapni" lehel 1 némi ^>’7p1déssel, vagy kiszolgálással. Akik így gondolkoznak, összetévesztik a régi magyar élet szokásait az új körülményekkel, s egyébként is; a német kisebbség példája, vagy a magyar aktívizmus tizenötéves csődje igazolja, hogy elképzelésük — nem bűnös, ezt nem akarjuk mondani, de — téves ! Amit Prágától „kapni“ lehet a jó viselkedésért, nem elég. Sőt veszélyes, mert azt a látszatot kelti, hogy meg vagyunk elégedve a csekélységekkel s nem látjuk, hogy a kisebbségen csak az önkormányzat segíthet. Élet- lehetőségeinkért (nemcsak többé-kevésbbé megadott jogainkért) har
