Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 2. szám - Mester Miklós: Nemzetiségi küzdelmek tanulságai
98 Dr, Mester Miklós nemzetiségi törekvéseikben egyáltalán nem támogatja, sőt a jelek arra mutatnak, hogy a moldvai csángókat magasabb egyházpolitikai szempontból teljesen román katolikusokká kívánják tenni. Állításaim bizonyításául szükségesnek tartom nehány statisztikai adatot felhozni az 1910, évi népszámlálás alapján. Magyar- országon 1910-ben a románság arányszáma 14'1% volt, ugyanak" kor az összes magyarországi papok 261%-a volt román. A szer- bek arányszáraa 2'5“/o, ugyanakkor a papok arányszáma 2'4®/o, A tótok arányszáma 10'77o, a tót papok arányszáma 3'5“/o. A rut- hének arányszáma 2 5%, a ruthén papok arányszáma 0’7%. A németek arányszáma 9‘89“/o, a német papok arányszáma S Ne tévesszen meg senkit az a tény, hogy például a római katolikus egyházban a német és tót eredetű papok száma nagy, mert ezek már túlnyomó többségükben magyaroknak vallják magukat és magyaroknak számítanak- Tehát egy német vagy tót nemzetiségi mozgalom szempontjából nem jöhetnek számításba épúgy, mint a csángók papjai, akiknek nagy többsége szintén magyar (—sőt jelenlegi Ia§i-i püspökük, Mihail Robu, gyermekkorában Rab Mihály volt —), de ma teljesen románnak vallja magát« Ha a román egyházak nemzetiségi hivatását nézzük a múltban, meg kell állapítanunk, hogy ebből a szempontból kifogástalanul megállták a helyüket. Dogmatikailag nagy szakadék választja el egymástól a görög katolikusokat és a görög keletieket, mégis a két egyház sohasem élezte ki egymás közt az ellentéteket. Már 1791-ben a Supplex Libellus Valachorum-ot, amely az erdélyi románság első írott politikai programjának tekinthető, közösen adja be a görög keleti és görög katolikus püspök a bécsi udvarhoz. Ráadásul Adamovici Gherasim görög keleti püspök nem is volt román eredetű és mégis aláírta a Supplex I.ibellus Valachorum-ot. 1848 májusában a görög keleti és görög katolikus püspök közös egyetértéssel hívta össze az első román nemzetgyűlést Balázsfal- vára- 1860-ban ugyancsak a két püspök elnöklete alatt az erdélyi románság olyan gyűlést tartott, amely kimondotta, hogy átkozott legyen az a román, aki a román nemzetiségi politikába felekezeti szempontokat visz be. S 1867 után, amikor a román világi értelmiség veszi át a tényleges politikai vezetést, a két egyház hátvédbe vonul az élről, háttérbe szorítottságában önálló politikai mozgalmat sohasem kezdeményez, hanem mindig lojálisán azonosítja magát a „román nemzeti párt“ politikájával. Az egyházak jelentőségének azonban van egy másik jelentős oldala is. Ha egy kisebbséget megfosztanak iskoláitól, akkor még mindig alkalom van arra, hogy a papok a hitoktatáson keresztül anyanyelvükön érintkezzenek a saját fajtájukbeli gyermekekkel. Kisebbségi szempontból éppen ezért a legveszedelmesebb dolog, ha az állam még a vallásoktatás nyelvét is szabályozza, illetőleg bármilyen más téren beleavatkozik indokolatlanul a legfontosabb kisebbségi intézmény, az egyház ügyeibe. Az ilyen intézkedés kiszámíthatatlan, súlyos következményekkel jár. Legalább is a múlt története azt bizonyítja, hogy amíg aránylag egyes országokban az államhatalomnak az autonom közigazgatásból, állami hivata
