Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 2. szám - Szvatkó Pál: Új szellem Szlovenszkón
118 Szvatkó Pál állam végérvényes megegyezése a kisebbségi kérdésben s az, hogy a kisebbségi magyarság olyan messzemenő életjogokat kapjon, hogy tényleg a hid szerepét tölthesse be a két állam között, az önálló pilléreken nyugvó hidét, amelyet egyik oldalról sem ásnak alá és nem bomlasztanak. IV. Önmagunkat nézzük, Európát és európai helyzetünket nézzük, de Magyarországot is nézzük, mert végeredményben az európai kultúrát is csak a magyar műveltségen át kaphatjuk meg, ugyanolyan módon és ugyanolyan eszközökkel, mint az anyaországban. Mit látunk, ha a mai Magyarországra esik tekintetünk? 1. Látjuk, hogy a magyar kultúra egyike a legnagyobb vonzóerőknek, amely a kisebbséget a magyarsághoz fűzi. Fölényes forma, amely még a kétnyelvűeket és a közömböseket is magas rangjának bűvkörébe tereli. Ápolnunk kell teljes erővel, mert a magyar kultúra a kisebbség nyelvi és nemzeti megmaradásának legerősebb támasza, nagyobb biztatás a magyarság számára, mint a politika. 2. Látjuk, hogy a huszadik század negyedik évtizedében mozgásba jött a magyar élet, a szellem pionírjai egy új magyar világ kiépítésén fáradoznak, a nép felemelésén, az állapotok megjavításán és a diagnózis kegyetlen felállítása után a terápia is megkezdődött. Teljes erővel osztozunk az új magyar népi, társadalmi, tudományos, realisztikus elindulásokban, amelyek Szekfű Gyula kezdeményezéseitől Illyés Gyulán, az új katolikus demokrácián, a határozott népi szociális irányon át a városi, Európához hasonult polgári demokráciáig terjed, Az új lendületet az egyik — népi — oldalon a szociális átrendezés vágya, a másik — városi — oldalon a józanodás és az őszinte reálizmus vágya, mindkét oldalon pedig a demokrácia vágya jellemzi. Nekünk erőnk és támaszunk ez a megújhodás j tudjuk, hogy szociális és demokratikus nevelésű fiatalságunk hihetetlen feszültséggel érdeklődik iránta, neki talán fontosabb az ügy, mint a magyarországiaknak, felpezsdíti érdeklődését a magyarság iránt és nemzeti apátiája az új mozgalom következtében eltűnik. így lesz a magyar társadalmi újjáéledés hatása kisebbségi megtartó erő. 3. Ebből következik, hogy látjuk í a kisebbség úgy marad meg a legbiztosabban magyarnak s akkor szűnik meg a letöredezése, ha a mai Magyarország megújhodása sikerül s — tegyük fel — boldog, kiegyensúlyozott, társadalmilag, politikailag, művelődésben is, gazdagságban tökéletes kis Magyarország virágzik fel a Duna völgyében. Ebben az esetben a kisebbségi ember büszke lesz, hogy a magyarsághoz tartozik és kitart. A magyar példaadásra s a határon túli kiegyensúlyozottság szuggesztiójára nagy szükségünk van, ha meg akarjuk szüntetni a letörtséget, a savanyú hangulatot, amely ma a magyarságnak bizonyos alacsonyabbrendűségi érzést kölcsönöz, de gyakran ferde irányulásra noszogat. Minden erőnkkel tehát — a saját érdekünkben — Magyarország társadalmi újjászületésére fogunk törekedni és támogatni, ismertetni azt, ami ebben az irányban történik. 4. Látjuk ezzel kapcsolatban azt is, hogy a magyar kultúra és szellemiség egy és oszthatatlan s bűnt követ el, aki önálló „kisebbségi irodalmat és kultúrát", tehát szellemi elszakadást hirdet talán olyan
