Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 2. szám - Szvatkó Pál: Új szellem Szlovenszkón
116 Szvatkó Pál kadó úgynevezett „ideológiai harc'*, amit néhány feltűnésre vágyó ember mesterségesen szít, lehetetlenné teszi erőink egységes kifejlesztését és az együttes megmozdulást a magyarság ellenfelei ellen. 4. Látjuk, hogy népünkben, főleg középosztályunkban erősödik a közöny a magyar dolgokkal szemben s ez megkönnyíti az elnem- zetlenítést. 5. Látjuk, hogy népünk alapvető szociális felépítésre szorul, hogy önálló „kisnép“-ként saját erejéből tudjon létezni s politikailag és gazdaságilag bizonyos belső önkormányzatra szert tenni. Ezt látjuk Szlovenszkón. III. Ha felvesszük a látleletet népünkről, ugyanakkor Európára is nézünk, keressük ott a megfelelő formát, amit átvehetnénk és előnyösen felhasználhatnánk. Európát szemlélve összehasonlítunk. A tapasztalatok és megfigyelések alapján mérlegeljük helyzetünket és élesítjük a diagnózishoz és a terápiához egyformán szükséges józanságunkat, reátiz- musunkat. 1. Látjuk, hogy kis nép vagyunk, s nem angol—francia, hanem flamand vagy skandináv példán kell tanulnunk, ha részesei kívánunk lenni a kisebbségi megélhetés csodájának. Tőlük lessük el a kis népek életének titkát, a reális, önellátó berendezkedés módjait. Velük foglalkozunk, az ő formáikat kívánjuk megismerni a folytonos gyakorlattal, hírveréssel, szuggesztióval beépíteni életünkbe, hogy szinte észrevétlenül egyszerre csak mi is úgy kezdjünk élni, oly okosan és szorgalmasan, mint a flamandok — nem most, amikor már gazdagok, hanem amikor még hallatlan nehézségek között saját erejükből meg vetették gazdagságuk alapjait. 2. Látjuk az európai helyzetből, hogy rajtunk csak a demokrácia segíthet. Kifelé-befelé egyformán szükségünk van rá t kifelé a velünk szemben való bánásmódban, befelé azért, mert népünk az igazi demokratikus elvek átvételével és átérzésével bévül megerősödik, egészségesebbé, ellenállóbbá válik, mint a flamandok és a skandinávok formája bizonyítja, simulékonyabb lesz, nem vak tömeg, hanem olyan politikailag iskolázott csoport, amelynek minden egyes tagja tudatában van rendeltetésének és érdekeinek és jól működő fogaskerékként illeszkedik a társadalom bonyolult gépezetébe. 3. De látjuk, hogy a demokrácia csak akkor érték és nem veszély, ha magas erkölcsi színvonalú emberek alkotják anyagát, akik között kifejlődött a becsületes szolidárizmus s a demokrácia szabadság- jogait nem egymás ellen használják fel, hanem egymásért, mint az angolok és az északi népek. A kisebbségnél, a külső nyomás hatása alatt, megvan a remény, hogy ez a szolidárizmus jóformán kényszerűségből hamar kifejlődik s mi minden erőnkkel törekszünk feléje, mint a tisztult s nyugateurópai (nem középeurópai vagy moszkvai) értelemben vett demokrácia nélkülözhetetlen előfeltételéhez. 4. Látjuk, hogy a szociális berendezkedés és a társadalmi együttlét tökéletesítése nemcsak az emberi igazságosságnak felel meg (mi mint igazságra szoruló kisebbség örökké küzdeni fogunk az igazságért s helyünk feltétlenül ott van, ahol a szociális igazságosságért küzdenek), hanem életképesebbé is teszi a népet, mert a belső ellentéteket letöri, meggátolja a széthúzást, többfelé irányulást, öntudatot, kitartást
