Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 2. szám - Heinrich Mihály: A nép táplálkozása kalóriaértékben
A nép táplálkozása kalóriaértékekben. Hl hiszen D vitamint tartalmazó tápanyagok (összes állati és növényi zsírolO kevésszer kerülnek a falusi ember asztalára. Összefoglalva a levont következtetéseket: mennyiségileg a munkához mérten napi több kalória, jobb tápértékű és valamivel több fehérje, lényegesen kevesebb szénhidrát és jóval több zsír; minőségileg: sokkal változatosabb táplálkozás kellene. III. AZ ÉTLAPOK részletes vizsgálata és a belőlük leszűrt tanulságok önmagukban véve csak tudományos értékkel bírnak; gyakorlati hasznuk nincs, ha nem adjuk meg a hiányok pótlására és a hibák kiküszöbölésére vonatkozó irányelveket s ha nem járulunk ezzel — az elégtelen táplálkozás megjavítását célzó javaslatokkal — egészségügyi politikánk részletkérdéseinek felfedéséhez. Ebből a szempontból első megfontolásunk, hogy az általános egészségügyi követelmények közül (lakás, fűtés, világítás, táplálkozás, ruházkodás, köztisztaság, munkaegészségügy] a táplálkozás az egyedüli, ahol az igényeket egy bizonyos határon túl a legkisebb mértékken sem lehet csökkenteni, mert: enni kell. Egészségügyünk megjavításásának a céljából épen ezért a legjelentősebb figyelmet a táplálkozás megjavítására kell fordítani. Mezőgazda- sági állam lévén, a hibák szinte mindenütt ugyanazok : nem elég a napi kalóriamennyiség, kevés a zsír- és fehérjefogyasztás, ezzel szemben pedig túlsók a szénhidrát. S nyilvánvaló, hogy mindez egyszerre megszűnne, ha több állati eredetű táplálékot fogyasztanának. Önmagától adódik tehát az egyedüli orvoslás, ami egycsa- pásra véget vetne a helytelen élalmezésnek, s ez: a bőségesebb és célszerűbb táplálkozást ellátni hivatott közösségi állattenyésztés bevezetése- Nemcsak az egészségügyi helyzeten segítene ez, hanem gazdasági előnyöket is hozna. Ha a kérdésnek tisztán gazdasági oldalát elemezzük, a tanulmányozott községben már puszién csak ebből a szempontból is kiválóan jövedelmező volna a földművelés mellett az okszerű állattenyésztés, hiszen a község termőföldje nagyon silány. Eszerint az állattenyésztés fokozása és megjavítása — kettős : egészségügyi és gazdasági követelmény . IV. A MEGKEZDETT MUNKÁT azonban tovább is kell vinni. A példaadásnak szánt, s itt közölt próbálkozás talán új távlatokat nyitott, amelyeket érdemes lenne követni. Ezért fontos, hogy az adatgyűjtéssel tisztában legyünk. Az adatok felvételére vonatkozólag ugyanis különböző módszereket ismerünk, melyek a tanulmányozandó néprétegek, a rendelkezésükre álló segédeszközök, az elérendő cél és végül az adatfelvevő előzetes kiképzése szerint változnak, A különböző szerzők* által ajánlott módszerek közül * V. ö. D. C. Georgescu» Probléma alimenta^ei t&rinei^ti, Sociologie Ro- mäneaseä. 1936, 2. sz.
