Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 2. szám - Heinrich Mihály: A nép táplálkozása kalóriaértékben
ilO Dr. Heinrich Mihály kon. De a hús — amely pedig egyik legfontosabb fehérjeforrásunk — alig szerepel, vagy ha igen, akkor is legtöbbször csak a marhahús, Ugyanitt említhetjük meg a főzelékek és a zöldségek csaknem teljes hiányát. S a szénhidrátok aránytalan nagy százaléka mellett még az a hátrány is megvam hogy éppen a legfőbb tápértékű szénhidrátokat (cukor, méz) nem fogyasztják egyáltalán. A falusi ember szénhidrátokkal (kenyér, puliszka, krumpli) tömi meg magát s az már a gyomrának és a beleinek a feladata, hogy ezt a terhelő mennyiséget megeméssze és feldolgozza. Nem számit, hogy mit eszik, fontos, hogy a hasa tele legyen. Ilyen elképesztő adatok mellett egyedül csak az helyénvaló, hogy tejet — ezt a legtökéletesebb táplálékot — sokat fogyasztanak. A tej szolgáltatja a fehérjéknek a legértékesebb részét és a zsíroknak a legtöbb kalóriáját. Ha tejet sem látnánk az étlapokon, ijesztő volna a fehérje- és zsírszegénység. Kár, hogy az adatokat mind onnan gyűjtöttük, ahol minden családnak, még a legszegényebbnek is, legalább 1 tehene van. De így is következtethetünk, mert ha ez a legjobb eset, mi lehet a legrosszabb ? Az étlapok minőségi vizsgálatánál kitűnik azután, hogy majdnem kizárólag csakis növényi táplálékokkal élnek. Ebben kell keresni a zsírszegénység okát, hiszen nálunk a növényekben foglalt zsírok (növényi olajok) egyáltalán nem jöhetnek számba a táplálkozásnál. A fehérje-hiány is pótolva lenne, ha több állati eredet ü táplálékkal élnének. Ugyancsak a minőség szempontjából fontos követelmény lenne az ételek nagyobb változatossága. Ha a falusi ember nem enne kenyeret (ez adja a táplálékok 50.09 o/o-át), puliszkát (12,51 %), krumplit (11.35 o/o) és tejet (7 50 ®/o) semmit sem enne, mert a hús (2 36%) és a többi táplálékok együttesen (16'19%) még Vs részét sem teszik ki az elfogyasztott élelmeknek. Ez a négy főtápláléka tehát (kenyér, puliszka, krumpli, tej), ez szerepel az étlapon kevés kivétellel és még kevesebb változatossággal szinte minden egyes nap. Végeredményében azonban mind az öt család étkezésében a kenyér dominál, ez adja a napi össz- kalória 50,09 o/o-át s ez teszi ki a fehérjéknek szinte a felét (42 o/o) és a szénhidrátok többségét (58.88 o/o). Máskülönben a tanulmányozott öt család a napi élelemnek 40,85 %-át reggel, 32.32 %-át délben és 26.83 o/o-át este fogyasztja el. Városi ember szemében szokatlannak tűnik, hogy főétkezése nem az ebéd, hanem a reggeli, Ha azonban számba vesszük, hogy délelőtt végzi a legnehezebb munkát, megértjük az étkezéseknek ezt az eltolódását. Az ásványi sók és a vitaminok tanulnaányozásánál csak any- nyit mondhatunk, hogy ezek sem vitetnek be elegendő mennyiségben a szervezetbe. Itt lépnének előtérbe a főzelékek, a zöldségek és a gyümölcsök, melyeket azonban hiába keresünk a megismert öt étlapon. A túlságos sok kukoricával való táplálkozás — valószinüleg a belőle hiányzó vitaminok hiánya folytán — oka a pellagra-betegségnek, amely sajnos nálunk, a Székelyíöldön, sem ismeretlen. A másik eléggé elterjedt betegség, az angolkór, szintén vitamin (D vitamin) hiánynak tulajdonítható, ami nem is csoda,
