Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 4. szám - Metamorphosis Transylvaniae
Transylvaniae metamorphosis 331 A TANÁRKÉPZÉS A NEMZETNEVELÉS SZOLGÁLATÁBAN. AZ ERDÉLYI MAGYARSÁG élete mind határozottabban kezd egy újabb szakaszba jutni) amelynek jellegét már nemcsak a védekezés és ideálokba kapaszkodás, hanem az erők józan számbavétele) célszerű, egy irányba való szervezése és a jövő felé forduló épitő munka jellemzi. A fejlődésnek ebben az állapotában természetes az, hogy a nevelés a nemzetnek egyik legfontosabb kérdésévé válik. A jövőt maguk javára biztositani akaró hatalmi rendszerek (kommunizmus, fasizmus) azonnal hozzáláttak az iskolák és az ifjúság nevelésének átformálásához, a romániai magyarság számára sem elegendő iskoláinak megtartása és kiépi- tése, hanem szükség van egész nevelési munkájának egységes, céltadatos, a jövőért harcoló irányítására. Hogy az egységes, minden szükségletünknek megfelelő nemzetnevelés kiépítése milyen általánosan átérzett nagy jelentőségű kérdése mai életünknek, azt az az élénk érdeklődés is bizonyltja, amellyel azt a Vásárhelyi Találkozó megvitatta. Az iskolai és iskolán kívüli nevelés kérdését kővető hosszú eszmecserékben részt vettek a legellentétesebb felfogások képviselői, mégis úgy látszott, hogy minden nagyobb nehézség nélkül meg tudnak egyezni a magyar nemzeti nevelés alapelveiben, feladataiban és talán inkább csak a megoldási módokra nézve van közöttük véleménykülönbség, főkép azért, mert még nem tisztázták maguknak a kérdésnek minden ágát. Bármennyire is átérzett követelménye a nemzetnevelésnek, hogy azt a mai élet körülményeihez, parancsaihoz szabjuk, mégsem tudtuk még annak egész rendszerét és gyakorlati megoldásait is felépíteni. Szükséges tehát visszamennünk az alapelvekhez, hogy azoknak minden következtetését azután levonhassuk. A nemzetnevelésnek legfőbb célja az egész nemzeti kultúr- kincsnek a nemzet minden rétegében való megvalósítása és ezáltal a nemzet belső összekapcsolódásának megteremtése. Önmagunk múltjának és jelenének megismerése, az önismeret visz az erők öntudatos, minden irányú kifejtéséhez és ezáltal válik lehetővé a szervezett, együttműködő társadalom kiépítése. A Vásárhelyi Találkozó a demokrácia mellett tett hitet s ezt a demokráciát Tamási Áron így határozta meg ; „A demokrácia az összes erkölcsi, szellemi és anyagi javak igazságos és teljes felhasználása a társadalom javára“. Nyilvánvaló, hogy ez a tárcadalom nem lehet külön sem a parasztság, sem a munkásság, sem az értelmiség, hanem csak mindegyik együttvéve, tehát maga a nemzet. A megvalósult demokráciában a nemzetet az öntudatos, egész erejüket kifejtő és egységesen dolgozó társadalmi rétegek alkotják. Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy a nemzetnevelés célja a szervezett
