Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 4. szám - Juhász István: Az új értelmű román nacionálizmus
Az új értelmű román nacionálizmüs 297 a maga külön vezérlő angyala« Más szavakkal: a nemzetek természeti egysegei, mint ityenek, vesznek részt a keresztyén szellem hierár- chikas életében.'^ A teológiai polémia minden keresése nélkül, újólag csak a jobb megértés érdekében, bizonyos megjegyzéseket kell ehhez a tanításhoz fűznöm. Aeropagita Dionisios pánekkléziasztikus elmé' lete Krisztus egyetemes királyságának evangéliumi igazságát igyek' szik szemléltető módon elénk állitani. Való igaz az, hogy az evangélium tanitása szerint, az idézett pünkösti történet értelme szerint í — Krisztus a maga egyetemes királyságát nem a nemzetek megsemmisítése, a teremtési rendben adott nemzeti-lelki sajátosságok eltüntetése által akarja megvalósitani. Pünkőst idézett nemzeti csodája — hitünk szerint — valóban Istennek azt az akaratát fejezi ki, hogy minden nemzet megtérjen, megtisztuljon és éljen, ezért az egyháznak, minden egyháznak elsődleges nemzeti feladata, hogy mindenkor figyelmeztesse a nemzetet s vezetőit és népét a maga bűneire, felhívja a bűnbánat-tartásra és a kegyelem alapján rámutasson a nemzeti újjászületés útjára. Az egyház nemzeti szolgáíuta: a természetében, lényegében megromlott nemzet dtminősiilésének a szolgálata. Úgy érezzük, hogy ez az álláspontunk, az egyház és a nemzet viszonyának ilyen módon való értelmezése, eltér attól az állásponttól, amit Nichifor Crainic az ortodoxia és a nemzet viszonyáról megállapít. Gondolatrendszere szerint» az egyház kozmikus világába a nemzet, mint természeti egység, szervesen tagolódik bele. A teológiai terminológia mi szerintünk való értelmében ez az álláspont azzal a veszéllyel járhat, hogy , amikor az egyház a nemzetet, mint természeti egységet ismeri el és mint ilyent illeszti be a maga világába, azzal együtt elfogadta és szankcionálta a nemzet természeti mivoltába beletartozó nemzeti önkényt, önzést, bűnt és hatalomvágyat is. Nem bírálatképpen, hanem szemléltetésül irtuk le ezeket, hogy a mi evangéliumi teológiai állásfoglalásunk pontos leszöge- zésének tükrében meg tudjuk állapítani a román nacionálizmüs ez ortodox teológiai alapvetésének a sajátosságát. Az etikus és a misztikus út ellentéte és párhuzamossága látszik meg a két felfogásban. A nyugati keresztyénségnek — és itt csak megvalósításbeli különbség van anglikán, római és protestáns egyházak között — a nemzeti életben való szolgálata: etikai nemzetnevelés. A görög-keleti keresztyénség — misztikus jellege szerint — a világ és az egyes nemzetek megújulásának az útjául nem a bűn ön- tudatosításának és az ellene való, döntés elé állító harcnak az útját ismeri el. Ez a világ s benne a nemzetek már benne vannak abban a nagy kozmikus egységben, az egyházban, melynek az élete nem tudatosítható módon, misztikus módon halad a teljes megújulás felé; itt tehát nem a mindennapi élet döntésére és harcára, erkölcsi megújulására van szükség, hanem csak bele kell állani az átalakító erőknek abba a misztikus módon áradó s e világot átalakító folyamába, mely az egyház életén, liturgiáján, a az elmélyülésen és az imádságon át közvetittetik.
