Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 4. szám - Juhász István: Az új értelmű román nacionálizmus
294 Juhász István zeti kultúra a politikai egység szolgálatában: ez volt az 1780—1920 közötti korszak jellemzője. 1920 után, amikor az európai kultúr- életan belül a középkor és a reformáció értékeinek az újrafelfedezése következik be, a román szellemi élet is visszafordul a Gándirea irányzatán keresztül a XVII. század és különösen Constantin Bráncoveanu korszakának ortodox-egyházi szellemű, gazdag kulturális örökségéhez. A Gándirea tehát hagyományos szellemi irányzat, tradicio- nálizmusa azonban csak egy részében egyezik meg a Semánatorul álláspontjával, más részében egy sokkal régebbi hagyományhoz, a román nép egyetlen, igaz, átfogó és egyben a továbbhaladás útját is megadó hagyományához : az ortodoxiához tér vissza. ,,A föld felett, amelynek a szeretetét a Semánötorul-tól tanultuk meg, mi látjuk az ortodox egyház ívelő, azuros mennyboltját. Mi látjuk, hogy ennek az egyháznak a lényege miként vegyül össze mindenfelé etnikumunk lényegével. A mi számunkra és azok számára, akik utánunk jönek, történelmünknek, népéletünknek és népművészetünknek a jelentése lepecsételt titok, sorsa pedig megpecsételt végzet marad, ha nem vesszük tekintetbe a keresztyén tényezőt. A keresztyénség a Lélek örök hagyománya, amely az emberi rendben megelőzi és meghatározza a népi hagyományt.“ Megállapítottuk, hogy a román egyház a maga hivatalos szervein keresztül miként proklamálja és valósitja meg vezető szerepét a román élet egész területén — a román nacionálizmus elő- törése kapcsán, A Gándirea a maga rendjén ismét azt mutatja, amit a román egyház hivatalos proklamáció!: a román nacioná- lizmusnak, mint vallási jelenségnek, a kibontakozását. Egy tudományos és a kultúra széles területeit felölelő folyóirat irányzatában azonban ez a jelenség egészen más megjelenési formát nyer. Feladata nem az, hogy proklamálja a román életen belül az ortodox szellemű kultúra egyedüli elsőbbségét és irányító szerepét, hanem az, hogy a maga tudományos, kritikai és filozófiai szinté- tizáló munkájával igazolja, megkeresse és megteremtse ezt a kultúrát s vallóinak, íróinak és tudósainak elvitathatatlan értéktöbblete által másokkal is elismertesse és így általánosan uralkodóvá tegye. Amire a Gáidiri^a vállalkozik, az lényegében hitvallásilag kötött, irányított kultúra-alkotás és kultúra-értelmezés. Természetesen itt már nem lehet olyan dogmatikus előfeltételezésekkel indulni, mint a közélet területén s ha az egész román kultúra egyedül helyes és termékeny útjának az ortodox szellem útját tartja, állásfoglalásának tudományos és filozófiai átgondolására kötelezett. A románságnak, mint sajátos kultúrának, és az ortodoxia hitvilágának az egysége és ennek az egységnek a jövendőre néző kultúra-alkotásban való érvényesítése nem mondható ki egyszerűen csak a kettő együvétartozásának az érzése és bizonyos történeti érvek alapján. így válik a Gándirea állásfoglalásának, mondjuk: világnézetének központi kérdésévé az ortodoxia és a nemzeti kultúra, vagy még egyetemesebben: az ortodoxia és a nemzet kérdése. E központi kérdésre adott válaszában az egész új értelmű román nacionálizmusnak önmagáról, belső lé
