Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 4. szám - Juhász István: Az új értelmű román nacionálizmus
Al új értelmű román naclonálizmus 293 dón majmoló irodalmi és közművelődési eltévelyédesei ellen. Találó kifejezéssel 5 ezeket a jelenségeket „intellektuális riport- irányzat‘‘-nak nevezi. Tiltakozás ama írók ellen, akik a román életnek Európához való közeledését hépzelgik, azonban meddőségük ezt nem tudja sajátos román alkotásoknak európai mértékű sorában megvalósítani, szellemi munkájuk folytonos receptív munka t Nyugat eredményeinek tudomásulvétele és nyilvános nyugtázása. Ez az irányzat odáig erősödött, hogy Lovinescu Jenő kritikai és irodalomtörténeti munkái az „utánzás törvényét“ már az egész román kultúráiét alapvető törvényeként mutatták be s e törvénynek való engedelmeskedésben jelölték meg a román szellemi élet előhaladásának egyedül lehetséges útját. Ezzel az irányzattal szemben a Gándirea a román kultúraalkotás alaptörvényének a tradicionálizmust tartja. S ebben a tekintetben vállalja a Semanatorul (Magvető) háború előtti irányának az örökségét és a folytatását. Mi volt a Semanatorul ? „Két vezető gondolat határozza meg a Semanatorul mozgalmát t a történelmi gondolat és a népi gondolat. A mozgalom lángeszű vezetője (Jorga Miklós) határozott célt írt a mozgalom elé, amellyel szemben nem tűrt ellenmondást. Ez a cél az összes románok politikai egyesülése volt. E cél elérése érdekében szükségként mutatkozott a nemzeti energiákban való hit. Innen származik a múlt dicsőítése történettudományban, elbeszélő költészetben és regényben, valamint a nép dicsőítése lírában és novellában. A Semanatorul mult felé fordulása menekülés volt a múltba, mivel csak ott találta meg az egyesülés történeti előképét, valamint az egyesülésre törő népi dinámizmus történeti bizonyságát. A Semanatorul paraszti iránya a névtelen hősiesség felmagasztalása volt, ennek kellett lelkesítenie a jövő háború hadseregét.“ Összefoglalhatjuk tehát: a Semanatorul a román nép és a román múlt talaján álló nemzeti kultúra-alkotás volt egy politikai cél szolgálatában. A cél megvalósult s a román kultúráiét egyszerre céltalan bizonytalanságba került. Mintha felmerült volna a kérdési az összes románok politikai egyesítése után mi rendeltetése van még a románságnak a földön ? „4 Semánátorul nemzedékének feje felett mint spirituális telő feszült az összes románok egyesülésének eszméje — s ezt az eszmét elérte. A háború utáni nemzedék lábai ott állanak, ahová a megelőzők fejük tetejével sem értek el. S bár a tegnapi haiaimas igazságok talaján állottunk, mégis ürességet és céitaianságot éreztünk, időnk nem kikristályosodott, hanem zűrzavaros idő. Amikor azonban ezt láttuk, kifeszítettük házunk felett — mint kék tetőt — népünk hitének égi mennyezetét. Ez pedig olyan széles, hogy elfér alatta népünk múltja, jelene és jövője is.** így születik meg hasonlóképpen a román nép és a román történelem nacionális talajára építő, de immár nem politikai, hanem spirituális tartalmú művelődési irányzat. Ma még talán nem látszik világosan, de azért le merjük írni, hogy itt a román kultur- életnek olyan fordulópontját látjuk, amelyikhez mérhető csak az „erdélyi iskola" megindítása volt a XVIII. század végén. A nem
