Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 4. szám - Juhász István: Az új értelmű román nacionálizmus
28S Juhász István lyek világosan rámutatnak arra, hogy milyen módon és milyen mértékben igényli magának az egyház, hogy népe egész, totális életének az irányitója legyen. AZ EGYHÁZ HIVATÁSA A NEMZET ÉLETÉBEN, erről szól az első határozat, melyet 1937 március 10-iki ülésében hozott a szinódus és pedig akkor, amikor az ország kultuszminiszterének összehívására azért gyűlt össze, hogy a papok politikai tevékenységének az eltiltásával foglalkozzék. A napi politikába való beavatkozást el is tiltotta e zsinati ülés, de amellett ebben az igazán nagyvonalú határozatban körvonalazta a maga egyházi álláspontjából az egész nemzetpolitikai kérdést, erőteljesen prok- lamálva a „román egyház“ szerepét, vezető szerepét a mai román életben*i „Nihil sine Deo. Áz utóbbi időben olyan hangok hallatszottak, amelyek követelték, hogy a pap a maga teljes munkásságát korlátozza az oltárt szolgálatra; követelik, hogy ne éljen többé a valóságos életben s hogy ne mutasson semmilyen határozott állásfoglalást, olyant, amilyenre pedig őt Krisztus és az egyház szolgálatára való elhívott jellege kötelezi. Ennek a kívánságnak az egyház és a papság nem tehet eleget. Ha a múltban — mint majdnem egyetlen útbaigazító és ápoló — jó part felé tudta vezetni a román népet, nem értjük meg, hogy miért nyilvánul meg ma annyi bizalmatlanság vele és a román élet közepette való tevékenységével szemben. Az egyháznak és a papságnak az iránt a nemzet iránt való szeretetét, amellyel eggyé forrt össze egy oly hosszú múlt alatt, nem tudják megölni azok, akik nem kívánják a mai életben való jelenlétét. Emellett azonban maga az ortodox tan is az egyház gondjává teszi, hogy őrködjék annak a népnek a totális élete felett, amelyik közé Isten küldötte. Az egyháznak nemcsak az imádkozás a feladata, hanem az is, hogy irányítsa az embereket életűk minden területén, hogy előhaladhassanak ama egyedül boldog cél — az örökélet felé. Az egyház határozott világnézettel és annak az alapján álló etikai programmal rendelkezik, mely átfogja az egész emberi életet. Az egyház nem avatkozik bele a politikai pártok harcába és nem jelenti ki az egyiket jobbnak, mint a másikat mindaddig, míg azok csak módszerre nézve különböznek egymástól és nem térnek el az egyház etikus programjától. Azonban joga van ahhoz, hogy tevékenységét felfokozza, hogy a román nép rétegeiben elmélyüljön a keresztyén gondolkodás és a keresztyén etikai magatartás — és joga van ahhoz is, hogy harcos magatartást tanúsítson minden törekvéssel szemben, amely a politika álarca alatt a keresztyén- séggel ellentétes életnézetet és etikai programot terjeszt. A keresztyén világnézet és a keresztyén erkölcstan alapján hisszük, hogy itteni és mostani körülményeink számára megálla* Revista Taologioä, Nagyszeben, 1937, 4. szám, 160—162. 1,
