Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)

1937 / 4. szám - Juhász István: Az új értelmű román nacionálizmus

Az új értelmű román nacionálizmus 289 píthatjuk a következő programot, amelyet — szeretnők — ha figyelembe venne az egész román nép, minden politikai párt s amelynek a vonalán fog küzdeni az egyház mindvégig a nemzeti életben s 1. Államunk életének egyéni, társadalmi, művelődési, is­kolai és gazdasági vonatkozásában szoros kapcsolatba kell kerül­nie és maradnia az Istennel az ő Megváltó Fia, az Ür Jézus Krisztus által. Törekednünk kell arra, hogy eltűnjék a szekuláris, a közömbös, sőt az Istennel szemben ellenséges szellem. Ültessük bele az emberekbe azt a meggyőződést, hogy a nemzet feleme­lése érdekében semmi komolyat sem lehet alkotni Isten nélkül. „Nihil sine Deo": ez a román korona jelmondata. 2. A mi államunk román állam, melyet a román nemzet al­kotott meg példátlan áldozatok árán — saját maga megma­radásáért, megerősödéséért és megnemesedéséért, fizikai és lelki tulajdonságai kifejtéséért, — azért, hogy minél magasabb szintre emelhesse saját politikai és lelki értékét. Az állam minden törvénye, tevékenysége, eszméje és minden törvény, tevékeny­ség és eszme, mely az állam területén megjelenik a nemzet tartós javát kell, hogy szolgálja, vagy azt legalább is meg nem káro­síthatja. Nem a telhetetlenek pillanatnyi örömei és becsvágyai, nem a demagóg eszközökkel felbolygatott tömeg akarata, hanem a nemzet századok feletti jó sorsának megalkotása kell, hogy ve­zesse az állam tevékenységét. 3. A nemzet egész életét példaadással és komoly irányítás­sal kell segíteni, hogy a keresztyén erények szabálya szerint folyjon. Imádság, munka, becsület, komolyság, áldozatos szellem — ezek azok az erők, amelyek fenntartják egy nép egészségét és növelik szakadatlanul az erejét. Azok az erények, amelyek az em­bert előkészítik az örök életre, ugyanazok, mint amelyek fenntartják az emberi közösségeket. Ahhoz, hogy ezeknek az erényeknek a tiszte­letére eljussunk, szükséges, hogy ne csak idői jellegük szerint világítsuk meg, hanem az írt is, hogy az örökéletre néző jelentő­ségüket megértsük, 4. Az elmondottakkal összhangzásban az egyház tiltakozik az ellen a világnézet ellen, mely az embert csak materiális gyö­nyörök és materiális paradicsom utáni vágyakozásra ösztönzi, tudva azt, hogy minden fanatizmus és minden szenvedély, mely anyatfí érdekekből fakad, lealacsonyítja az embert igazi hivatá­sához képest. Csak a lelkiekért való küzdelem nemesíti meg az embert és viszi a haladás felé. 5. Gondot viselve a nemzet minden fiára, az egyház elítél minden kapzsi individuálizmust, valamint az önkénynek, a terror­nak és a brutálitásnak minden tettét, elítéli azonban az osztály­harcot is, olyan törvényeket és román életet követelve, amelyek a testvériség és a nemzeti szolidáritás szellemét fejezik ki. Az egyén a maga szabadságát, fizikai és szellemi erejét ne az önző érdek centrifugális irányába, hanem a nemzet szolgálatának az irányába használja. A keresztyén eszmény s a szolgáló személyi­ség és nem a meggazdagodó egyén. Az osztályok kiegészítik egy­

Next

/
Oldalképek
Tartalom