Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 4. szám - Juhász István: Az új értelmű román nacionálizmus
Az új értelmű román nacionálizmus 289 píthatjuk a következő programot, amelyet — szeretnők — ha figyelembe venne az egész román nép, minden politikai párt s amelynek a vonalán fog küzdeni az egyház mindvégig a nemzeti életben s 1. Államunk életének egyéni, társadalmi, művelődési, iskolai és gazdasági vonatkozásában szoros kapcsolatba kell kerülnie és maradnia az Istennel az ő Megváltó Fia, az Ür Jézus Krisztus által. Törekednünk kell arra, hogy eltűnjék a szekuláris, a közömbös, sőt az Istennel szemben ellenséges szellem. Ültessük bele az emberekbe azt a meggyőződést, hogy a nemzet felemelése érdekében semmi komolyat sem lehet alkotni Isten nélkül. „Nihil sine Deo": ez a román korona jelmondata. 2. A mi államunk román állam, melyet a román nemzet alkotott meg példátlan áldozatok árán — saját maga megmaradásáért, megerősödéséért és megnemesedéséért, fizikai és lelki tulajdonságai kifejtéséért, — azért, hogy minél magasabb szintre emelhesse saját politikai és lelki értékét. Az állam minden törvénye, tevékenysége, eszméje és minden törvény, tevékenység és eszme, mely az állam területén megjelenik a nemzet tartós javát kell, hogy szolgálja, vagy azt legalább is meg nem károsíthatja. Nem a telhetetlenek pillanatnyi örömei és becsvágyai, nem a demagóg eszközökkel felbolygatott tömeg akarata, hanem a nemzet századok feletti jó sorsának megalkotása kell, hogy vezesse az állam tevékenységét. 3. A nemzet egész életét példaadással és komoly irányítással kell segíteni, hogy a keresztyén erények szabálya szerint folyjon. Imádság, munka, becsület, komolyság, áldozatos szellem — ezek azok az erők, amelyek fenntartják egy nép egészségét és növelik szakadatlanul az erejét. Azok az erények, amelyek az embert előkészítik az örök életre, ugyanazok, mint amelyek fenntartják az emberi közösségeket. Ahhoz, hogy ezeknek az erényeknek a tiszteletére eljussunk, szükséges, hogy ne csak idői jellegük szerint világítsuk meg, hanem az írt is, hogy az örökéletre néző jelentőségüket megértsük, 4. Az elmondottakkal összhangzásban az egyház tiltakozik az ellen a világnézet ellen, mely az embert csak materiális gyönyörök és materiális paradicsom utáni vágyakozásra ösztönzi, tudva azt, hogy minden fanatizmus és minden szenvedély, mely anyatfí érdekekből fakad, lealacsonyítja az embert igazi hivatásához képest. Csak a lelkiekért való küzdelem nemesíti meg az embert és viszi a haladás felé. 5. Gondot viselve a nemzet minden fiára, az egyház elítél minden kapzsi individuálizmust, valamint az önkénynek, a terrornak és a brutálitásnak minden tettét, elítéli azonban az osztályharcot is, olyan törvényeket és román életet követelve, amelyek a testvériség és a nemzeti szolidáritás szellemét fejezik ki. Az egyén a maga szabadságát, fizikai és szellemi erejét ne az önző érdek centrifugális irányába, hanem a nemzet szolgálatának az irányába használja. A keresztyén eszmény s a szolgáló személyiség és nem a meggazdagodó egyén. Az osztályok kiegészítik egy
