Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 4. szám - Juhász István: Az új értelmű román nacionálizmus
286 Juhász István mérve gyanánt emlegetett totálitáris igény valójában e mozgalmak vallási jellegének a következménye és kivetítése. Kétségtelen, hogy a mai román nacionálizmus kalejdoszkop- jában benne van egy egész sereg társadalmi, politikai, közművelődési, gazdasági törekvés és mozgalom. Amikor azonban az új értelmű román nacionálizmust keressük, azt tehát, amelyet nem terhel semmilyen multszázadbeli örökség, háború előtti politikai elmélet, liberális tanrendszer s amelyik — éppen azért, mivel korunk benne fejeződik ki — a legnagyobb dinamikát mutatja, olyan erők rezervoirját, amelyek túlsugároznak mozgalmi kereteiken s az egész mai román életet áthatják és meghatározzák, — szóval: amikor ennek a nacionálizmusnak a nyomait keressük a mai román életen belül, azokat a jelenségeket, állásfoglalásokat, mozgalmakat kell feljegyeznünk, amelyekben ezt a vallási tartalmat s az ezekből folyó totálitáris jelleget fedezzük fel. Három jelenségkör tárja elénk ennek az új értelmű román nacionálizmusnak a kibontakozását t 1. a román egyház szerepe a mai román éleiben; 2. a „Gändirea“ c. folyóirat művelődési irányzata; 3. a Mihály árkangyal légiójának mozgalma. A ROMÁN EGYHÁZ NACIONÁLIZMUSA. VALLÁSI JELENSÉG a román nacionálizmus, ez alatt nem azt kell értenünk, mintha a román életen belül valami új, természeti vallás volna kialakulóban, valami, ami hasonlatos lenne az új német pogánysághoz, egy új, most születő népi-vallási mithosz, mely a maga dinámikájával feszítené és új távlatok elé kényszerítené a már egyképpen berendezett nemzeti életet. A román na- cionálizmusban vallási jelenséget látunk, mely első sorban abban áll, hogy a román élet irányításában a vezető szerepet ismét a román egyház szerzi meg. A múlt század közepén, Cuza fejedelem országlása alatt, az addig csak irodalmi és művelődési téren jelentkező román libe- rálizmus bevonul a román élet széleskörű irányításába is, s egyik legelső feladata a kolostorok, elsősorban a keleti, görög kolostorok vagyonának a kisajátítása. Ez az I8íi4-es törvény a gazdasági alapot húzta ki a román egyház alól s ezzel együtt összeomlott a román egyháznak, s elsősorban a kolostoroknak addigi nagy jelentősége, nemzetformáló szerepe. A gazdasági területen megindult szekularizációt követte azután a nemzeti élet minden területén való szekularizáció. Éppen azért az 1937. évet, amelyben a román parlament megszavazott egy törvényt, melyben a kolostorok újraszervezését rendeli el s földet juttat minden egyes kolostornak, hogy munkáját, nevelő és irányitó szerepének betöltését ne akadályozza meg az anyagiak hiánya,
