Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 4. szám - Juhász István: Az új értelmű román nacionálizmus
AZ üj Értelmű román NACIONALIZMUS* MA MÁR mindeni történelmileg csak egy kissé művelt ember előtt is világosan álli hogy nagy különbség van a háborü előtti és háború utáni nacionálizmus között. Az első: politikai irányzat, mely valamilyen elvi-elméleti alapvetésből indul ki s megvalósulását politikai úton, parlamentáris rendszerre^ az államkormány' zásban keresi. A háború utáni, a tulajdonképpeni húszadik századi nacionálizmus nem politikai, hanem totális igényű mozgaiom; kiindulási pontja nem valamilyen új elmélet, hanem valamilyen új hit ; megvalósulási útja és területe pedig nem a kormányzás új formája, hanem az új ember és új társadalom kialakítása s ennek csak függvénye azután az új államforma és kormányzás. Eredete, belső magatartása oldaláról tekintve korunk nacionálizmu- sát, tekintetbe véve a benne majd mindenütt megnyilatkozó mit- bősz-keresést, miszticizmusra hajló lelkiséget, hivatástudatot, a misszió I a küldetés hangsúlyozását, kőzösségalakító erejét és fegyelmező, aszkézisre indító természetét — vailási jelenségnek kell tekintenünk. E vallási jelleg, vallásos tartalom megnyilvánulhat új, faji alapú, pogány vallás létrehozatalában is, de megnyilvánulhat az illető nemzet régi vallásának bizonyos új értelmezésében és proklamálásában. A vallás az élet totális szemlélete és élése. Úgy, hogy az új értelmű nacionális mozgalmak is* Tárgyilagos ismerieiést óhajtanak nyújtani e sorok a román élet nehány mai jelenségéről. Többszöri átdolgozás után készül sajtó alá ez az ismertetés s az átdolgozások értelme éppen ennek a tárgyilagos jellegnek a keresése volt. Kevés többértelmü és gyanusabb zengésű szó van ma az európai müveit nyelvek közéleti szótárában, mint — ez a magyarul pontosan vissza nem adható — fogalom: nacionálizmus. Aki csak leírja ma ezt a szót, vagy esetleg éppen róla; jelentéséről jelenségköréről ír, — egytöl-egyig gyanú alatt áll. Nem a gyanúsítástól való félelem, bizonyos csoportokkal és vezetőkkel való szembekerüléstől való tartózkodás az, ami e tanulmány állásfoglalásmentessége feletti őrködésre indított. Kettős meggondolás késztetett erre. Egyfelől erdélyi magyar közéletünknek — hallgatólagosan bár — de egyetemesen elfogadott szabálya iránti engedelmesség. E szabály, mondjuk inkább gyakorlat, — erdélyi magyarságunk életérdekeinek védelmében — a jobboldal és baloldal élesen elhatárolt frontjai között dőntésnélküli elöhaladásra kötelez. A másik indok viszont, amely e tanulmány tárgyilagos adatközlő jellegét indokolja, az, hogy a nacionálizmus melletti vagy elleni állásfoglalás elsősorban e kérdésnek erdélyi magyar életünkön belüli eldöntését írja elénk s csak ezután lehet az itt nyert szemléletet más népek nacionálizmusának bírálatára átvinni. Enélkül, közelebbi anyagon, napi sajtónk tavalyi, terméketlen spanyol vitáját idéznék fel. Politikai érdekeltség és mozgalmi cél nélkül indul tehát a Hitel olvasói elé ez a tanulmány s egyedül a román élet felölelt jelenségkörének a szokásos hírlapi beállításoknál alaposabb megismerésének és hívebb megismertetésének érdekére tekint.
