Hitel, 1936 (1. évfolyam, 3. szám)
1936 / 3. szám - Mikó Imre: Panaszaink a Nemzetek Szövetsége előtt
214 Dr. Mikó Imre lévőknél pedig több tantárgy románul való tanítását tették kötelezővé. Kérik, hogy a Tanács mondja ki, hogy az állami elemi iskolai törvény 150, szakasza, mely a kultúrzónát létesíti, ellentmond természete, célja és szellemében a kisebbségi szerződés 9., 10, és főként 11. szakaszának és ugyané törvény 50,, 161., 162., 163*, 173,, 179. szakaszai, amelyek a községre hárítják az állami iskolák építését és fentartását, ellentétben állanak a kisebbségi szerződés székely autonómiát előíró 11. szakaszával- A román kormány Antóniádé meghatalmazott miniszter útján 1921 január 9.-én tett észrevételeiben statisztikailag kimutatja, hogy már a régi Románia német és magyar iskolákat állított fel, az új Romániában pedig a magyar felekezeti iskolák száma állandóan növekedik, A kultúr- zóna nemcsak a négy székelyek lakta megyére, hanem hat román megyére is kiterjed (Maramure§, Satu-Maré, Sálaj, Bihor, Turda, Hu- nedoara) a Magyarországtól lecsatolt területen, amiből nyilvánvaló, hogy a kultúrzóna célja nem az elrománosítás, hanem az analfabétizmus leküzdése s a székely megyékben ezt az a körülmény tette szükségessé, hogy a magyar uralom az ottlakó románságot kulturális szempontból elhanyagolta. Hangsúlyozza, hogy főként az óvodákban magyarul tudó tanerőket alkalmaznak s a kisebbségi kulturális intézmények fentartásához az állam is hozzárul. Ezenkívül az állam fentartja a kisebbségi felekezeti szemináriumokat, azok igazgatási személyzetét és az összes egyházak személyzetét, ami közel 180 millió lejt tesz ki évente. Az első panasz kiegészítéséül újabb panasszal fordult a Magyar Párt a Nemzetek Szövetségéhez, amire a román kormány szintén válaszolt és a Guatemela, Németország és Spanyolország kiküldötteiből álló kisebbségi bizottság 1932 december 19.-én tette meg jelentését, a nélkül, hogy a Tanács figyelmét szükségesnek tartotta volna felhívni. Az iratok a kormány beleegyezésével szintén megjelentek a hivatalos lapban. (Journal OHiciel, XlV-e année. No, 3, Mars 1933, 428—466. 1.) A pótpetició Treiscaune megye állami iskoláinak tanítóit sorolja fel, annak kitüntetésével, hogy hányán nem tudnak magyarul, az állítólag magyar nyelvű állami iskolák kimutatását tartalmazza, valamint a Ciuc és Treiscaune megyei óvodák tanerőinek névsorát és a kisebbségiek apadását a kereskedelmi iskolákban. — A román kormány válaszában kijelenti, hogy a panasz semmi újat nem tartalmaz s csak a helyzetet mérgesíti el. Közli a Mure$-megyei magyar tagozatok és tanítók névsorát, ugyanezt 30 Ciuc-megyei községből s végül az 1931 szept. 1, i 30959, sz. közoktatásügyi miniszteri rendeletet, mely a község költségvetéséből iskolai célokra fordítandó 14°/o-os hozzájárulásnak az állami és magániskolák közötti szétosztását írja elő- Legfőbb ütőkártyája azonban Veress Dónát Odorheiu i római katolikus és Hod- gyai Géza kányádi református tanítók, a katolikus illetve református tanítók egyesülete elnökeinek nyilatkozata, akik „az egyesülethez tartozó összes tanítók nevében“ kijelentik, hogy a felekezeti iskolák magyar nyelven akadály nélkül működnek az egyházi hatóságok utasítása szerint és nemcsak az 1919-ben levők vannak mind meg, de számuk azóta még növekedett. Veress Dónát
