Hitel, 1936 (1. évfolyam, 3. szám)
1936 / 3. szám - Mikó Imre: Panaszaink a Nemzetek Szövetsége előtt
Panaszaink a Nemzetek Szövetsége előtt 209 véleménye, hogy az nem tartalmaz egyetlen olyan intézkedést sem, amire jelenleg fel kellene hivni a Tanács figyelmét. Néhány pontra vonatkozóan mégis bizonyos kételyek (quelques doutes) merülhetnek fel, különösképen az, hogy a kisebbségi szerződés 9. szakaszát, mely a kisebbséghez tartozó személyeknek egyenlő jogot ismer el saját nyelvű iskolák létesítésére, teljesen respektálták-e ? A panaszosok e szakaszt úgy értelmezik, mintha az az állami és a kisebbségek magániskolái között állítana fel egyenlőséget. A bizottság véleménye szerint ez az egyenlőség a kisebbségek magániskoláinak a többség magániskoláival való egyenlőségére vonatkozik, Mivel a törvény a kisebbségek felekezeti iskolái által kiadott diplomák hivatalos érvényét elismerte, e tekintetben nagylelkübb volt, mint az a szerződés szigorú értelmezéséből következnék. Másrészt talán fel lehetne tenni a kérdést (ou pourrait peut-étre se demander), hogy a törvénynek az az intézkedése, mely a kisebbségi magániskolákban bizonyos tárgyaknak román nyelven való előadását rendeli el, nem ellenkezik-e a szerződés 9, szakaszával ? A törvény végleges szövege és a kormány magyarázata a panaszolók aggodalmait eloszlatni látszanak.—Az államot feltétlenül megillető ellenőrzési jog gyakorlása a panaszolókat komoly aggodalommal tölti el. A bizottság korainak tartja annak a megvizsgálását, hogy mi következhetnék be, ha a panaszosok aggodalmai megvalósulnának. — Ami pedig a panaszolók által felsorolt nagyszámú egyéni esetet illeti, a román kormány által rendelkezésére bocsátott dokumentumok alapján a bizottság megállapította, hogy a peticionálók állításai az esetek egy jelentős számában (nombre considerable) nem felelnek meg a valóságnak. A bizottság fontosnak tartja, hogy a kisebbségi panaszok a lehető legnagyobb gonddal készüljenek s a Népszövetség elé ne kerüljenek nem pontos tények (faits inexacts), A bizottság hő reményét fejezi ki, hogy a kormány részéről gyakorlandó nagylelkű politika a kisebbségek oldalán az együttműködés nyilt akaratával és őszinte lojalitási érzéssel fog találkozni. A kisebbségi eljárás gyarlósága, hogy a panaszolók nem adhatnak választ a kormány megjegyzéseire, sőt arról rendesen csak az eljárás lezárása után értesülnek s így a panaszosok nem szolgálhattak felvilágosítással azokra az egyéni esetekre vonatkozóan amiket a bizottság a kormányválasz alapján egyszerűen valótlannak nyilvánít, A jegyzőkönyvből is kitűnik, hogy a kormány a javaslaton változásokat eszközölt, nem áll helyt tehát egy román szerző, Rudesco-nak az az állítása, hogy az eljárást egyszerűen a kisebbségek „blamázs“-ával zárta volna le a hármas bizottság’®). 4, Nagy Károly püspök és Bethlen Ödön főgondnok a tran- sylvániai református egyház nevében 1925 augusztus 9-én távirati úton panasz tárgyává tette az Orá§tie i Kuun kollégium épületének elrekvirálását, ami augusztus 4-én karhatalommal történt, Petrescu Comnéne szeptember 23,-i válaszában hangsúlyozza, hogy a rekvi1*) L. A. Rudesco s Étude sur la question des minorités de race, de langue et de religion, These, Fribourg, Gtenéve. Payot J938, 147, 1.
